Nagy Czirok László: Kiskunhalasi krónika - Thorma János Múzeum könyvei 13. (Kiskunhalas, 2002)
15. Régi halasi disznótorok Nagy eset volt a háznál a disznótor hajdanában is. 1864-ben, Gyenizse Sándor gazduram házánál vagyunk, disznóölő Tamás hajnalán (december 21.). Az ólban hat hízó lapít a nem régiben alájuk terített szalmán, nem is sejtve a közelgő veszedelmet. Gyenizse gazda a nevezetes napra összehívta hát családját, három fiát feleségestől, három lányát férjestől, hogy így minden hízóra jusson egy-egy böllér meg böllérasszony, neki pedig feleségestől csak a felsőbb irányítás és elrendezkedés maradjon. Hajnali harangszókor az első böllér pár megérkezett, az egyik vő a feleségével.- Adjon az a mennybéli fölséges isten több disznótoros jóröggelt édösapá- méknak mög édösmindnyájunknak! - köszöntik a gazdát és gazdaasszonyt.- Nojólvangyerökeim, kerüljetök beljebb!-Adjon az isten tinéktök is! Jó hogy gyüttök, anyátok már a böllérpogácsát is kisütötte! Majd csak gyünnek már a többiek is! - mondja a gazda. Hamarosan ott is termett a második, harmadik, majd valamennyi böllér annyukostól. Az öreg háziasszony akkorára hat kis cserép- butellát készített a szabadkémény alatti konyha tálaló padkájára, aztán teleöntötte azokat kisüstön főtt, madzagon kétszer leeresztett, valódi jó törkölypálinkával, majd kézbe is adogatta azokat. Aztán hangos beszéd, nevetgélés, tréfa, mint afféle gondtalan fiataloknál.- No hát, aki embör, asszony itt van, kifelé! - hangozott a gazda parancs szava. Indult is az atyafiság. Az asszonyok nagy tálakkal a kezükben, hogy a hízók vérét felfoghassák, s következett a disznófogás. Sötét volt még. A böllérek az istálló ajtaját kinyitva, kétfelől sorba állva várták a hízók kijövetelét, de biz azok a szokatlan lárma hallatára még inkább összebújtak a belső sarokban. Erre az egyik böllér elkiáltja magát!- Mönjön be egy embör, aztán hajtsa ki űket! A sok „eridj te, máj hát te" szónak az lett a vége, hogy az ajtóhoz legközelebb állónak két másik böllér a sötétben háta mögé lépett s a kinyitott ajtón belökték. A póruljárt sógor be is bakádzott, hasra is vágódott, aztán kárhozkodott. A hízó csapat erre megriadt, a fal mellett körülszaladva, kirohant az udvarra. Az ajtón álló böllérek két oldalt egyet-egyet elkaptak, a többi hízó pedig rohant köröskörül az udvaron, progkogva, a kerítések mellett. A böllérek meg utánuk, leghátul a belökött sógor. Eközben hol egyik, hol a másik böllér bukott fel a kergetésben, nem is egyszer. Egyik-másiknak zsebében még a cserépbutella is összetört, s tartalmától ugyancsak szagos lett a vattásbélésű dóka. Abban az időben a háztetőket ilyenkorra már rendesen vastag hóréteg borította, s lehetett a hízókat az udvarban pörkölni, bátran. így volt ez Gyenizse Sándor gazdáéknál is. Ősi szokás szerint a böllér csak akkor kapott fölöstökömöt, mikor a hasaalj szalonnát is beadta. Emiatt megint darazsas lett a sógorok egyike- másika. Leginkább az ólba belökött sógor, mivel az ő fölöstökömje összeesett az 228
