Nagy Czirok László: Kiskunhalasi krónika - Thorma János Múzeum könyvei 13. (Kiskunhalas, 2002)

fővel jelent meg. Az ilyenek tréfás beszédei és cselekedetei emelték ugyan a hangulatot, de többször összekoccanásokra vezettek. A féltékenység is sűrűn úrrá lett egyik-másik legényen, s a fonóház udvarán, vagy a kisajtóban még verekedésekre is elég gyakran sor került. Igazlátók itt is a tülkös bakterek, régebben meg a tized- bírák voltak, akik éjjel 10 órakor igyekeztek az előírt szabályok betartásával a fiatalságot távozásra kényszeríteni. Ezen még úgy segített a fiatalság, hogy a legények jó borokat vittek magukkal, s a felügyelő személyzetet jól megitatták vagy le is pénzelték. így váltak lehetségessé a záróra utáni további mulatozások, a táncok. Egy arra kiszemelt legény asztali tamburát is vitt magával, s azt elkezdte pengetni, a legények, lányok pedig a fonás végeztével táncra perdültek s így szórakoztak éjfélekig.

A fonóházakban már 10-12 éves lányok s ugyanilyen korú legénykék is jártak. Az ilyen fiatalok többnyire a fonóházakban tanultak meg táncolni. Volt rá eset, hogy 8-10 éves gyermekek is táncoltak. Tánc közben hujjongattak is a legények:

„ A padlásig mög vissza,

A jegy kendőm add vissza!

Én a kendőt nem adom,

Inkább sárba taposom!"

A másik legény:

„Ereszd el a hajamat,

Kimulatom magamat!"

Bacsó László gazda régi (1850-es évek beli) feljegyzései között találtam az alábbi ide tartozó két rigmust:

„Uttza czurkó ugorj egyet,

Ne sajnáld a tzipellődet,

Ha elszakad, mögént vöhetzz Azér bizon kurva lőhetsz!"

"Pörgesd, pörgesd az orsót,

Köszöntsd reám a korsót!

Igyál tehát vén kurva,

Egész világ bolondja!"

A fiatalság szórakozásának leggyakoribb formája az volt, hogy a legények a lányok előtt körben sétálva, közülük hol egyik, hol a másik egy-egy nekik tetszőbb - vagy a házasságra gondolva is - nekik megfelelőbb leány előtt megállapodtak s beszélgetni kezdtek. E miatt, - mivel egyik-másik legény fél óráig, sőt a záróráig se

226