Nagy Czirok László: Kiskunhalasi krónika - Thorma János Múzeum könyvei 13. (Kiskunhalas, 2002)

Ismerem jóságos anyai szívedet,

Ismerem anyai erőtlenségedet,

Köszönöm, hogy engem idáig neveltél,

Emlőddel tápláltál, széltől is őriztél.

Édes drága anyám, ne epeszd magadat,

Bocsáss el engemet, te kedves lányodat,

Ha megbántottalak, a Krisztus sebére,

Bocsássad meg kérlek az ő szent vérére.

Isten fizesse meg sok fáradságodat,

Én mellettem való sok dajkálásodat,

Vigyen ezekért fel tégedet a mennybe,

Vigadjál szüntelen örök dicsőségben.

Kedves testvéreim, néktek is kívánom:

Istennek áldása rajtatok maradjon,

Végre az egekben magához fogadjon,

Örök dicsőségben néktek is részt adjon.

Kedves lány barátim, hozzátok fordulok,

Ha reátok nézek, bizony megújulok,

De ezen már mostan hiába búsulok,

Hogy seregetekből más útra indulok.

Nem lész már veletek többé maradásom,

Mert férjem házánál lészen a lakásom,

Fogadjátok azért az én kívánságom:

Az úr néktek is jó házastársat adjon!

Leendő férjetek soha el ne hagyjon,

Istennek áldása rajtatok maradjon,

Végre az egekben magához fogadjon!

Kedves alsó, felső jószívű szomszédim,

Mindenféle kegyes szép jó akaróim,

Áldjon áldjon meg az isten - kívánom - mindennel,

Ha jön végórátok, a mennybe vigyen fel!

A búcsúztató elhangzása után csókok között válnak el a házasulok a szüleiktől, testvéreiktől s a közelebbi és kedvesebb atyafiaktól. A vőfélyek kiugranak az ámbitusra s „indulhatunk" szóra elindul az együttes násznép, mégpedig a következő renddel:

Elől a vőlegény vőfélye. Jobb kezében a pántlikás bot, balkezében egy hordó- derekú üveg bor, annak a nyakán egy kerek, fonott kalács a pap részére. Utána két lépésre a menyasszony középen, s jobbján és balján a két nyoszolyólány. Ezek után következtek a két ház vendégei közül (vegyesen) a fiatal lányok, majd a fiatalabb nők, végül az idősebb, s leghátul az öregasszonyok.

205