Nagy Czirok László: Kiskunhalasi krónika - Thorma János Múzeum könyvei 13. (Kiskunhalas, 2002)
Jó bor, erős bor a küvi, Még se bír az földhöz ütni, Ha fődhővág, kiheveröm, Mégse bír a huncut velőm. A házasodás legszebb idejének a 23-24. életévet tartották. Ekkorra átestek a legények a sorozásokon vagy kiszolgálták a császárt. A leánykérésre megállapított nap délutánján a felkért rokon vagy alkalmi násznagy megjelent a legényes háznál, mégpedig jól öltözve és kikenyekedve, ami azt jelentette, hogy a csizmáját faggyúval, vállára csüngő haját lúdzsírral vagy olajjal jól kikente, bajuszát pedig sonkóval, vagy halnyálkával alaposan „kihúzta" és kipödrötte. Ugyanígy cselekedett a legény is. A leánykérőbe indulás percében a násznagy (akárki lett légyen is az) a bevett szokás szerint néhány keresetlen szóval a legény szüleinek felemlítette, hogy milyen életbevágó és sorsdöntő útra indulnak most. Bocsássák el vele fiukat, jó reménységgel, mert ahogy már ő előre sejti és tudja, az útjuk sikeres fog lenni. Pakfontgombos Szalai Imre bátyó (a régi Falkafogyasztó csárda volt csapiárosa) leánykérési históriáját két tölyfagatyásnak egyszer ilyenformán beszélte el:144 „Mikor már möguntam a legényködést, egyször csak így szóltam az apámhoz:- Mit szólnának keetök, ha én mög mögházasodnék?!- A te dolgod édös fiam! - felelte az apám. - Az időbe benne vagy, kiházasítalak szépen, aztán ha möghalok, tudod, hogy nem is maradtok majd semmi nélkül! Hát aztán a szömélyi résszel hogy állsz?! Vagy hogy még csak a szándéknál tartasz? - faggatott tovább az apám.- Hát édösapám, a szömélyi részin én bizony még nem sokat gondolkoztam! Azt már elintézi a násznagy! Majd tudja az, hogy ki lösz hozzámvaló! - No, ha így állsz fiam, akkor izenünk a Szűr János bácsinak. O a legfölkapibb násznagy máma Halason! Jó lösz-e? - Ha édösapám úgy látja jónak, akkor hát lögyön a Szűr János bácsi! Másnap aztán ott is termött nálunk a János bácsi. Mikor édösapám elsorolta neki, hogy mit akarunk, hát föl is sorolt mindjárt valami tíz eladólányt, akik - mint mondotta - mind hozzám illenének. Ezök közül aztán egy igön szömérmetöset édösanyám kiválasztott, hogy azt kérjük mög először. Ha aztán nem ígérik oda, majd jelölnek ki másikat. A kitűzött napon - úgy jó estefelé - mög is jelönt nálunk Szűr bácsi. Mikor aztán én is kikenyeködtem, kicsinosítottam magamat, hát a János bácsi igön mög volt velem elégödve. Ki is jelöntötte, hogy nyilván nem fáradunk ma hiába. Szöröncsés út kívánása mellett aztán elindultunk, de már ekkorra jó estefelé volt ám az idő, mög a köd is leereszködött. Útközben példálódzgatott is János bácsi: - Hanem fiam! Ha nem tetszik mög a lány, - mármint a Zsuzsi -, hát akkor nem kérjük ám mög! Mert hiába akarja apád - anyád, hogy ezt vagy azt vödd el, neköd köll abban dönteni, hogy jó lösz-e, hozzád illik-e? Mögtudjuk mindjárt, ha odaérünk, hogy hogyan fogadnak bennünket, 193
