Nagy Czirok László: Kiskunhalasi krónika - Thorma János Múzeum könyvei 13. (Kiskunhalas, 2002)
Fene egye meg a pisze teremtésedet, most is teérted mocskol az uram, hogy égtél volna meg régen, égessen meg a tűz minden örökségestül! Teszek a nemességedre, veszett adta, kutya adta disznaja, szajhától szakadt, pokolból jött, siket disznó, az Isten jobban is siketítsen meg, bolondítson meg! Tüzes menkű adta, még te dudogsz! Fékom adta teremtette kurvája, ezeket a gyermekeket is gazon kaptad! Futtom a kegyes lelkedet, kisarkantyúzom a lelkedet is! Sápadt kutya fellábadozott már, ki okádta a gyermekét, ismét tele csináltatta a betyárokkal! Menjen kend ki a házambul, mert kimoslékolom! Ha én kurva vagyok, te meg beste lélek kurafi vagy! Mit nevetsz te, mivelem a kurva lelkedet! Adta kurvája, te hóhér szalasztotta! Veres kutya, sül disznó, pokolbul jöttél, pokolba menj! Kutya mennykő teremtette vén kurvája! Tüzes tolvaj vagy, ördög adta szántsa meg a lelkedet, futtom az anyád méhit! Üsd, üsd, a tatár vágja le a lelkét! A kisebb kihágásokat így büntették: „...Módi Mihály almalopó nyakába egy alma függesztetvén, a piacon egy óráig a népnek láttára állani kényszeríttetett, ezenkívül elkövetett tolvajságáért 15 páltzákkal megverettetett." (1772-ben)13 Néhány évvel később: gyümölcslopásért a gyermeket „templom előtti vesszőcskékkel megütögettettek." Büntetőeszközök A maga idejében, de azóta is legemlegetettebb büntetőeszköz volt a „deres". Sok ember, asszony jajszava hallatszott, sok vér kicsörgedezett rajta. Mint a régi öregek elmagyarázták, négy kereke volt. A használaton kívüli állapotában a város udvarán egy arra alkalmas színben tartották. A hozzátartozó mogyorófapálcák a tömlöc ajtaja előtti sarokba voltak támasztva, melyekből az elítélt kettőt szabadon választhatott. A deres két oldalánál két hajdú ezekkel verte le az elítéltek farán a 10-100-ig terjedő pálcaütéseket. A deres legfőbb tartozéka a jó öles hosszú, másfél suknyi széles, 3-4 ujjnyi vastag, ácsolt tölgyfa deszka volt, melyen a szenvedőt hasra fektették, láncokkal lekötötték: a gatya, a nőknél egy szál szoknya ráncait félrehúzták, így verés közben sovány vagy kövér farán a vér hamarosan kibuggyant. Az ítélet végrehajtásánál a főbíró és néhány tanácsbeli személy is számos bámészkodóval együtt jelen voltak. Hogy a látványosság s az elrettentő példa nagyobb legyen, sokszor a városháza vagy a templom előtt és piacos napon hajtották végre az ítéletet, miközben érdekes esetek is adódnak: Ferencz Mihály elé, ki a szentek szidásáért lakolt, egy szent képet tartott a főbíró, de Misa így kiabált: Hű, azt mög ide né hozzák, mert a nehézség mindjárt elüt! Volt, aki az ütéseket úgy kiállta, hogy meg sem szisszent, de akadtak olyanok is, akik sírtak, jajgattak keservesen, s ígérték, hogy ezután jól viselik magukat. Volt aki szidott minden szidha181
