Nagy Czirok László: Kiskunhalasi krónika - Thorma János Múzeum könyvei 13. (Kiskunhalas, 2002)

drágaság és rendkívül való szükség idején, amikor egy kenyér 3 Ft., egy font szalonna 1 Tallér, 1 font hús 20 Kr.... Az ilyen visszaéléseknek helyt adni egyáltalán fogva nem lehet..., ha valakik elegendő munkásokat nem találnak vagy a napszámosok az említett fizetéssel meg elégedni nem akarnának, jelentsék magokat a Város-házánál, hogy a szomszéd helyiségekhez írni lehessen, a szegényebb sorsú lakosaik a 36 Kr. Napi szám fizetésért a munkára meghivatassanak."110

1819-ben „Bátor minden gazda érzi a pénznek megfogyását, mindaz által a tapasztalás szerint úgy látszik, hogy egyedül a béresek és szolgálók nem akarják azt érezni, és nemhogy a tavalyi béreknél alábbi szegődések, hanem még azon fejjül is többet kérnek úgy, hogy a szegény gazda alig képes esztendőt által annyi jövedelmet bészerezni, melyből szerfelett drága cselédjeit kielégítse, hogy tehát ezen képtelen huzavonának nyaka szakadjon, és a cselédek is kényszeríttessenek az idő mostohaságát érezni, egy állandó Deputátió rendeltetett, mely előtt minden maga javát és boldogságot óhajtó gazdának meg jelenni és cselédjeinek bérét elszámolni kötelessége lészen, s akinek bére felesleges valónak lenni találtatik, azt a Deputátió a T.N. Kerületek által megállított és mindjárt elszámolandó, cselédek béréhez fogja alkalmaztatni és szükségtelent abból lehúzni. - Különösen kiállha- tatlan és elszenvedhetetlen pedig a szolgálónak nagyravágyások, a ruhában való bujkáló-dások, és sorsok felett való héjjázások. Ezeket szükséges főképp arról elszoktatni, ami nem őket illeti. Minek a szolgálónak a kotzkás selyem és a kazsrnír kendő, a drága patyolat kötő, a kamuka pruszlik, a fáin posztó. Bársonyba szegett rékli, a drága, mégis tartatlan, Isten tudja hány féle Czitz szoknya. Az ilyen ruhafélékben való bujálkodás a szolgálói kötelességgel összve nem fér, de a jó erköltsö- kön is igen ártalmas, mivel a tapasztalás szerént igen-igen kevés szolgáló megy oly szerentsésen férjhez, hogy a férjnek módja legyen cifra ruházatok megszerzésében. Azonban az olyan menyetske, még szolgálókorában megszokván a tarkabarka köntösökben való, de reá éppen nem illő pompázást, ha a szegény és élelmét véres verejtékével kereső férje, a pompa viszketeget ki nem elégítheti, akkor kész a férje javatskáinak meglopására, sőt feslett életre is vetemedni, tsak illetlen nagyra- vágyásának áldozhasson. Kötelessége tehát a Köztársaság elöljáróinak, hogy az ily vétkes kicsapongásoknak elejét vegyék, és a rossznak csíráját tövestől kiszaggassák. Hogy pedig ezen rossznak gyökere főképpen a ruhában való bujálkodás- ban van az, minden józan értelmű lakos könnyen által láthatja, ugyanazért minden korban és sorsban lévők, akiknek csak cselédre van szükségük, ezennel hathatóssan intetnek, hogy különössen a szolgálóknak oly ruhaféléket ígérjenek, melyeknek viselete azoknak sorsokhoz illik: ködment, oltsó matéria pruszlikot és szoknyát, jó vastag és erős vászonkötőt, tarka középszerű s jóságú keszkenyőt, mert aki másféle ruházatot ígérni bátorkodik, az olyan Gazdasszony példássan és csúfossan is meg fog büntetődni... A szolgálók pedig akik ezután a fentebb elszámlált drága ruhaféléket kérni, és azt vetetni bátorkodnak, mikor meg sem álmodják, a Városházához békapattatnak, s rólik a cifra ruha levonatik... A Cselédek negédességéhez tartozik még az újesztendei dorbézolás is, mely mától fogva oly szo173