Nagy Czirok László: Kiskunhalasi krónika - Thorma János Múzeum könyvei 13. (Kiskunhalas, 2002)

Beér a téli vásárba egy igen nagytermetű ember, Figura Péter, s egy remonda csikóra alkuszik:- Kicsi ez a csikó nagyon! Ha én mögvöszöm, elviszöm ezt a nyakamban! - mondja az eladónak.- Csak a kútig vigye el (50 lépésnyire volt), odaadom ajándékba, aztán áldja mög vele az isten! - vág vissza az eladó.

Erre Figura kibontakozik a subájából, ráhajítja a kocsi oldalára, a csikó farkát elkapja, átfogja a vállán, s elkezdi húzni a csikót. Csak a két első lába érte a földet. Százan is nézték a csodát. Elhúzta a kútig, aztán ment a passzusért.

A halasi vásárban árulta a lovát Imrő István gazda.- Van-e valami baja a rosszaságon kívül? - kérdezi egy vevő.- Háromféle!- Mik azok?- Kendör közt nem szeret járni! (hám)- Az nem baj! Nekömcsak úgyis kicsike van vetve!- Hát még mi baja?- Fára nem szeret mászni! (híd)- Nemisköll.Hátmég?- Feledéköny! (ostor kell neki)- No az se olyan nagy baj!

Megegyeztek, de az esetnek számos fülhallója volt, s azóta közmondássá lett Halason: „Feledékeny, mint az Imrő István lova."

Egyed Izsák Jánosnak volt egy hihetetlen lusta, de jó állású lova. A vásárban meg is vette egy tuladunai ember, kipróbálás nélkül. Mikor az árát kifizette, azt kérdi az eladótól:- Ugyan mondja kigyelmed, van-e valami hibája ennek a szép állású lónak?- Csak két jó kar köll neki! - válaszol Izsák.- No az van itt énnálam!

Később tudta meg a vevő, hogy a jó két kar azért kell, mert a ló irgalmatlan lusta, s az ostorral mindig verni kell, hogy húzzon is.

Szél Ferenc fuvaros, öregségére 15 forintot szánt egy öreg gebéért, amelyikkel ki-be jár a tanyájára. Talált is egy neki való, majdnem emelgetős, öreg lovat a halasi vásárban.- Mi az ára ennek az agyoncsapni való vén, rossz gebének? - kérdezi az árulójától.- Tizenhat forint!- Drágállom!Nemérazannyitse!- Nagyon jó ló ez azér a pénzér! - erősít az eladó.- Tudja mit? Adok hát érte tizenötöt!

147