Nagy Czirok László: Kiskunhalasi krónika - Thorma János Múzeum könyvei 13. (Kiskunhalas, 2002)
- Gehst in Teufel (Menjetek az ördögbe)! - mondja Apponyi. Orbán erre meglöki Hokkit s szemrehányóan mondja neki:- Lásd az anyja istrángját! Mondtam ugye, hogy ajándékot hozzunk! Már tejfölt kér! Apponyi, ki minden szót értett, az ablak felé fordult nevettében. Másnap megkapták a végzést, mely elutasító volt. Kacsó varga Az egyik szomszédja egypár irgalmatlan rossz csizmát vitt hozzá javításra, s így rendelkezett: - Aztán mindön likat bevarrj ám! A varga szót fogadott, s mikor a kisebb-nagyobb Lkakkal már megbirkózott, a végén bevarrta a csizmák szárát is. Mikor a szomszéd elmegy a csizmákért, s látja, hogy a varga mit mívelt, így kezdte:- Ejnye, aki szentje van, hát mit csináltál te?!- Hát így röndölköztél kedves komám! Azt parancsótad, hogy mindön likat bevarrjak ám! Hát én mög szótfogadtam. Lásd ilyen a jó mestörembör! Aztán hozott egy kancsó bort a kamrából. A jó békességért. „Egyik szárazmolnárné szoptatott. Nézi az inas, majd a csecsemő helyett a molnárnét csókolta meg.- Hogy a fene ögyön mög Béni, nem szégyönlöd magadat!? - szólal mög a molnárné.- Egy kicsit szégyöllöm, de eltévesztöttem a házszámot!- Megállj csak! Majd szorulsz te még ezér! Mögmondom az uramnak!- Jaj, csak azt né! Inkább még égyször mögcsókolom - mondja az inas, azzal oda is lábujjhegyez a molnárnéhoz és megcsókolja ismét. Erre az így szólt: - No nem szólok hát az uramnak, csak így, és jól viseld magadat! - mesélte Sáfrik." Egy tabáni asszony vezeti a malomba 4 éves kislányát. Mikor a malomhoz ért vele, a segéd köszönti:- Jó napot nénikém! Magáé ez a kislány? De szép bodor haja van!- Az ám! Tudom szeretnéd, ha mögnyöl majd!- De egy nagy hibája van ám ennek a kislánynak! - „töri a taplót" tovább a segéd.- Micsoda? Te zsinegrevaló!?- Az, hogy nem én vagyok az édösapja!- Nem rajtam múlt! - mondotta az asszony. Tumó Mihály gazdának száraz- és szélmalma volt Eresztő pusztában. Malmait kiadta egy molnárnak negyedik vámra. „Kezes" (lopós) volt egy kicsit a vámos, s jó nagy zsákjai is voltak, melyekbe a vámgabonából bőven és gyakran ön121
