Nagy Czirok László: Kiskunhalasi krónika - Thorma János Múzeum könyvei 13. (Kiskunhalas, 2002)
a fiókákat. Akkó jutott eszömbe, hogy be csak begyüttem a likon, de mos hogy mék ki? Hazaszaladtam a szekercémé, aztán kidarabótam magamat. Erre a seregélyük el kezdtek szállni. Mikó a nagy víz fölé értek velem, s mögláttak a sulykoló asszonyok, az egyik elkiáltotta magát:- Nini, mekkora madár!- Én mög úgy értöttem, hogy: Old mög gyerök a gatyát! Mikó mögódtam a gatyám, a seregék elröpültek, én mög beleestem a mélyvízbe. Erre a keletközött vízhullámok annyi apró halat vetöttek ki a partra, hogy nem fért vóna két vasas szekérre. Szent Pétör mög észrevötte a bajomat, lé is eresztött égy korpakötelet, de a korpakötél mög elszakadt. Lézuhantam égy szénabaglya tetejére, az mög a fenekemtű szikrát vetött, s égni kezdött. Erre fölébredtem". A „főkapibb" malmokban néha beszélgető asszonyok is kerültek. Vasárnap, a délutáni templomozás után két-három asszony igencsak megjelent. Ha Nagy Barna Julis az ablakból vagy kisajtóból megpillantotta, hogy Csikós Örzse már elindult, ő is utána lopakodott. Ezt meg észrevette egy harmadik, s az is kapta magára a rojtoskendőt, s mentek a Daczi malmába. Pólya Zsófi is meg-megjelent, pedig fiatal volt, de " kebelében bánatot aszalt". Itt a malmok körül dőlt el a sok délceg legény meg nyalka leány sorsa. Itt hámozták ki, hogy melyik legényhez melyik lány lenne hozzáillő. Melyik mutató- sabb vagy dolgosabb leány melyik dolgosabb vagy módosabb legényt érdemelné. A kuruzsló Csikós Örzse meg elbeszélte, hogy kikkel hajíttatta el a hónaljmankót, s mit kapott érte. A másik meg, hogy hány szárított bőregeret étetett meg már az urával, hogy leszokjon az ivásról. Használt is neki. Szóba kerültek az effélék is: kiknek van jobb fajta tojótyúkjuk. A Jajdáné mennyit vesződik a malacokkal meg az égetni való rossz gyerekeivel. Mind az apjukra ütöttek. A szomszéd, új házaspárok se sokáig lesznek együtt, mert a menyasszony nem rítt, mikor indultak az esküvőre. Némelyik ki nem akart fogyni a pletykából, jól meg is fázott. Estefelé a gondosabbak iparkodtak haza a gyermekekhez, meg hogy a malacokat, aprójószágot elláthassák. Búcsúzkodás előtt a legközelebbi találkozójuk helyét és idejét megbeszélték. Közben az orsók vagy a lisztláda körül bujkált, tett-vett a szárazmolnár, a várakozók meg a társalkodók folytatták a beszélgetést. „Néha tíz beszélgetőcimbora is gyütt - mesélte Sáfrik József szélmolnár. Bort is hoztak. Négy karikába is kártyáztak. Közbe oda-odaszóltak a molnárhó:- No gyere mónár, te is igyá egyet!- Hohó! Nem úgy mén ám az! - szótam nekik. A mónárnak észön köll ám lönni! A mónárlegényke mög őlletgetött, mert a mestör kártyázott pénzre. Tíz forint veszteség is lőtt néha. Vajda János bátyám a Bánátba akart ökröket vonni, ott ócsobb vót. A Jeges Sándor mög a malomba a háromszáz forintot elnyerte tűle. Éjfél után egy óráig kártyáztak (félhomályban). Máskó mög a Vajda nyert a Jegestű három tehenet. Nevettünk. Vótak találós kérdésök is, de még több mese. Vót egy Kis nevű öreg, aki - 9-10 esztendős lőhettem - mindig mesét. Ki nem fogyott be115
