Berki Andorné Gyenizse Julianna Katalin: Halasi emlékeim - Thorma János Múzeum könyvei 12. (Kiskunhalas, 2002)
Már a Berki házban laktunk, mikor Flóra férjhez ment, Sasfalvi Sándor lett a férje. Az ő sorsa is hasonló volt a minekhez. Nagy vagyonukat elvették, családja szétszóródott a nagyvilágban. Nővére traktorral menekült nyugatra. Magával vitte a családra vonatkozó megmaradt iratokat. Mikor Flórával a városházi hivatalban Sasfalvi megismerkedett és elhatározták a házasságot, minden áron azt kívánta elérni jövője érdekében, hogy nővérét megtalálja. Ez sikerült is. Esküvőjükre a polgármesterrel élen az egész városházi tiszti kar kivonult. Eigyanez az ünnepélyesség ismétlődött meg évekkel később Sashalmi temetésén. A halasi temetőben van eltemetve, a családi sírkertben nyugszik. Engem Sashalmi nagyra tartott. Nem tudom miért, de én is őszintén szerettem. Évekkel később, halála után kárpótlást kapott a nagy vagyonából. Ennek nagyságát szemlélteti, hogy abból a Kárpát utcai lakásunk nagykapuját tudtuk megcsináltatni. A másik nagy tragédia Tilivel történt. Szentgyörgyi ügyvéd volt a vőlegénye, aki az esküvőjük előtti napon legénybúcsút tartott. Hajnalban minden előzmény nélkül összeesett és meghalt. Tili által készített gyönyörű halasi csipkés menyasszonyi fátyol, a vőlegény koporsójára került. Szentgyörgyiék mindent elkövettek, hogy magukhoz vonják Tilit. O minden kísérlet elől mereven elzárkózott. Az élet sok viszontagsága után az érdi temetőben, az általa ültetett nagy fa alatt várja Szentgyörgyi ügyvéd a feltámadást. 18. A felejthetetlen disznóvágás Pontosan nem emlékszem melyik évben volt. Mi akkor már a takarékban laktunk, ahol a Kossuth utcai ablakok úgy álltak, mint jelenleg is állnak. Azidőben még fülkagylóval hallgattuk a híreket a rádióból. Egy reggel bemondták, hogy soha nem látott hóesés betemette az egész országot. Ha teheti, senki ne mozduljon ki otthonából. Ezt Bandi is hallotta. Én erre a hétfőre rendeztem a disznótort, azt kérdezte, hogy most mit fogunk csinálni. Nem tudjuk behozni a disznót a tanyáról, mert a lovak nem bírják ki a havas utat. Jó, mondtam, én megyek ki, talán még nem olyan járhatatlanok az utak. Bandi erre egy szót sem szólt. így hétfőn kora reggel jól felöltöztem, csizmát húztam és elindultam a tanyára. Violára Zsuzsi vigyázott. Gyönyörű idő volt, de már újra kezdett esni a hó. Szembe találkoztam Tóth Elekkel, a halasi rendőrkapitánnyal. Köszönt. Látszott rajta, hogy nem tudja mire vélni ezt a korai találkozást. Mégsem kérdezett semmit, mert abban a korban nem illett kérdezni hölgyektől, hogy hova mennek. Az út Musáék tanyájáig elfogadható volt, de mikor a tanyához értem, egyöntetű, vastag hó borított mindent. Életnek sehol nem volt nyoma. Láttam, hogy tovább nem mehetek. Eszembe jutott, hogy itt kell lakni a közelben egy fiatal embernek, aki 17. Flóra és Tili férjhezntenése, sorsa 61
