Berki Andorné Gyenizse Julianna Katalin: Halasi emlékeim - Thorma János Múzeum könyvei 12. (Kiskunhalas, 2002)
II. rész CSALÁDI TÖRTÉNETEK 1. Legkorábbi emlékeim Legkorábbi emlékeim a Bercsényi utcához, később a Kárpát utcai házhoz fűződnek. Emlékeim sora a Bercsényi utcához: Mari, így hívtuk Anyja testvérét, éjjel kiszólt a strázsának, hogy ne itt a sarkon kiáltsa ki, hogy hány óra van, mert gyerekek vannak és felébrednek. Másik emlékem, hogy láttam a beüvegezett folyosót és Tónit, amint a karácsonyfát díszíti. Később egy temetést is láttam, hogy kinek a temetése volt, nem emlékszem. Mi gyerekek, a koporsó körül szaladgáltunk. Szülikére emlékszem ő volt apánk testvére , amint egy nagy karosszékben ült. Nagyon kövér volt és mi gyerekek nagyon szerettük. Alig vártuk az estét, amikor egy edényben a tűznél pálinkát égetett. Mikor kész volt, kis poharakban kaptunk belőle. A nagy karosszék sokáig nálam volt, de Viola halála után az örökösök eladták. 2. Gyermekkori játékaink A Bercsényi-ház a maga nagy kertjével, nekünk gyermekeknek, a meseország volt. A kert végében volt egy pad, nagy mogyoróbokrok árnyékában. Ez a rész volt a játszóterünk. Irénnel itt játszottunk napestig. Flóra és Tili még kicsi volt, nem folytak bele játékunkba. Irén mindig menyasszonyost játszott. Persze nem volt babánk annyi, hogy elég legyen egy lakodalmas felvonulásra. Divatlapokból vágtunk hozzá még egy-kettöt. Mivel a vőlegény is nélkülözhetetlen volt, a Schmoll cipőpasztán lévő férfi helyettesítette. Irén, ha az iskolából hazajött, első útja a mogyoróbokrokhoz vezetett és jaj volt Mari néninek, ha egy is hiányzott a babáink közül. Mari a mosott ruhákat ide terítette ki a szabadba. Egyszer egy gyönyörű csipke térítőt Irén fején pillantott meg, aki félig a sárban húzta, mint menyasszonyi fátylat. Persze rögtön levette Irén fejéről nagy mérgesen. Nagyobbacska, iskoláskorú emlékeim a Bercsényi utcáról. Ott volt Weisz Tóbi és Sanyiék boltja, az arra lakó gyerekeknek a mesék birodalma. Egy madzagon lógó csengőt kellett húzni, erre a szobából kijött Tóbiné. így hívtuk a boltos feleségét. Rendszerint kenyérért mentünk, de ott volt az elérhetetlen selyemcukorral megrakott polc is. A petrolt ahogy mondták a petróleumot is itt árulták, lámpabelekkel együtt a nyeles decikkel. A bolt előtt lévő gödrök voltak játékaink színhelye. Iskolából hazafelé itt kezdődött az estig tartó játék ezekben a gödrökben. Mindegyiknek megvolt a saját tulajdonosa. Én és Irén csak kivételes kegyként léphettem bele. Sanyi csak akkor jöhetett 49
