Berki Andorné Gyenizse Julianna Katalin: Halasi emlékeim - Thorma János Múzeum könyvei 12. (Kiskunhalas, 2002)
Viola Máriaremetén (továbbiakban Remete) megvett egy kis házat. Én is kezdtem ismerkedni vele. Először is szépen rendbehoztuk, kialakítottuk a lakást és a kertet. Sok gyümölcsfát, virágot ültettünk, pázsitot vetettünk. Rövid idő alatt sok gyümölcs termett. Egyik évben rengeteg volt az almatermés. Gyönyörű szép nyári fahéjalma termett. Egyedül voltam kint és azon gondolkoztam, mi lesz a sok alma sorsa. Egyszer zörgettek a kapun. Ekkor nem volt csengőnk, mert Emil még nem szerelt fel. így a kapuhoz mentem és láttam, hogy egy idegen férfi áll ott. Mondta azért jött, hogy az almát leszedje. Behívtam. A kosaramban éppen pár darab alma volt, abból amit a férfi mondott, hogy majd leszed. Gondoltam Viola ismerőse, s mondtam, ezért nagyon hálásak leszünk. Ő tüstént felmászott a fára. Én adogattam fel az üres kosarakat. Egyszercsak mind teli lett gyönyörű almával. Mikor lejött, azt mondta, hogy csak kevés éretlen alma maradt a fán. Köszönöm - mondtam - a segítségét, de sajnos még meggyünk is van. A fa a telek közepén volt tele szúrós ágakkal, ezért elérhetetlen volt nekünk. Egy kosámyi lett, amit leszedett. Kérdeztem - mivel tartozók. Természetesen semmivel, volt a válasz a férfi részéről, csupán segíteni szerettem volna. Ez a remetei kis ház még ma is megvan. Többször gondoltunk az eladására, de mindig halasztottuk. Jelenleg a teljes renoválása folyik, rokoni vállalkozással. így tehát újra kell a remetei kerttel foglalkozni. Most írok egy valódi rokon látogatásáról. Már másodszor jött haza Kanadából. Egyik kis unokája ő a Berki Erzsinek, aki Halason ment férjhez, egy 52-es katonatiszthez. A házasság azt hiszem mindjárt anyagi romlással kezdődött, mert a nagy összegű hozományt moziba fektették. Gondolhatni milyen összeomlás követte. Én egyszer találkoztam vele, akkor amikor Baueméval a kórházba jöttek. Hazajött az anyjához, az orosz időkben és fa fűrészelése közben halt meg. Csekély vagyonunk értékesebb része a következő helyekre került: Egy huszárruha köpönyeggel a Hadtörténeti Múzeumnak nyert felajánlást, Viola által. Köszönettel el is vitték. A női ruhák közül a díszmagyar a kiskunhalasi Thorma János Múzeumba került. A többi ruhákban, melyek jellegtelenek voltak Bauemé Berki Jolán unokája gyönyörködött. Ezt abból láttuk, hogy amikor kivett egy darab selymet, egész átszellemült az arca. Van egy kisruha, nem nagyobb egy fél méternél, azt majd odaadjuk neki. Ez az unoka azt hiszem, megbetegszik majd az örömtől. A napokban Halasra megy Violával, a családi sírokhoz. Én nem szerettem az ékszert. Egy ékszerész kirakatában itt Pesten, láttam egy csodálatos gyűrűt, ami nagyon tetszett. Bandi mondta, vegyem meg. Ez a gyűrű nem volt gyémánt, vagy brilliáns, hanem apró rubinból egy nagy ovális kő. Megvettem. Csak este, mikor látogatóban voltam, akkor használtam. Mégis ismerte az egész Halas. Egyszer, azt hiszem rosszul húztam le a kesztyűt, és egy pici kis kő kiesett és elveszett. Ez Halason történt. Mindjárt vittem a Faragó ékszerészhez. Pótolta, de azért csak látszott egy kicsit. 47
