Berki Andorné Gyenizse Julianna Katalin: Halasi emlékeim - Thorma János Múzeum könyvei 12. (Kiskunhalas, 2002)
Érdekes volt, ezért leírom a kacsák történetét. Zsófi néni, a gazda felesége egyszer megszólított, hogy keltek kacsái, de mivel az ő dolga a pulykanevelés, nem tud velük foglalkozni. Kérdezte nem venném-e meg a kacsákat. Megvettem azokat és még sokat hozzájuk. Mikor megnőttek, befogtuk őket hizlalni, anélkül, hogy Bandinak szóltam volna a kukorica felhasználásáról, amivel tömni akartam a kacsákat. Mikor megtudta miről van szó, azt mondta, hogy a rossz termés miatt nem csinálhatjuk, adjuk el soványan. Mivel már három asszony tömni kezdte az állatokat, nem lehetett abbahagyni. Bandinak mondtam, elmegyek a szövetkezet igazgatójához, akinek az irodája a Schneider-telepen volt. El is mentem hozzá és kértem tőle kukoricát. Az igazgató egy nagyon barátságos fiatal ember volt. Elmondtam neki, miért jöttem. Elkezdett nevetni, és azt kérdezte, mennyi kukoricát küldjön. Mindjárt felajánlotta azt is, hogy ha meghíztak a kacsák, és erről üzenetet kap, értük küld és beszállítja. Mikor elmondtam Bandinak, nem szólt semmit. A három asszony így tömte tovább a kacsákat, de azok csak nem akartak hízni. Úgy látszott, az asszonyok nem nagy szakértők voltak a tömésben. Mikor láttam, hogy hiába a tömés, nem lesznek kövérek az állatok, üzentem a szövetkezet igazgatónak, hogy jöhet a kocsi a kacsákért. Egy emeletes baromfiszállító kocsi érkezett, amiben felpakolás után lábon álltak a kacsák. Mikor megláttam, nem bírtam a nevetéssel, képtelen voltam abbahagyni. Bandi ekkor sem szólt semmit. Az igazgató megköszönte a sikeres tömést és bíztatott róla, hogy ha bármi kell a baromfi neveléshez, mindig rendelkezésemre áll. Ha eszembe jutott a látvány, ami irtó komikus volt, amint a nagy emeletes kocsi rengeteg gyerektől körülvéve az álló kacsákkal a tanyából kivonult, mindig elfogott a nevetés. Azt hiszem Bandi utólag rendezte kifizette a számlát az igazgatónál. Az amerikai mogyorótermelésről néhány szót. Hozattam pár kiló amerikai mogyorót. A ház előtt volt egy nagy üres tér, ami szüretkor a préseléshez kellett. Gondoltam, mire szüret lesz, a mogyoró beérik. Elvetettem tehát a megvásárolt amerikai mogyorót és pár hét múlva már kikeltek a kis bokrok. Nőttek, virágoztak és végül láthalólag beértek. Eljött az ideje, hogy felszedjük. A tanyából mindenki ott volt ezt a szüretet megcsodálni. Mikor felástunk egy bokrot, tömve volt gyönyörű, nagyszemü mogyoróval. Az egész hosszú folyosónkat beterítette, 2-3 szemes volt mindegyik. A cselédség megállapította, hogyha ilyet lehet termelni, kár krumplit vetni. Sajnos a következő év már nem sikerült. Nem tudtuk, hogy a mogyorót feltörtve kell elvetni, így héjastól tettük a földbe. Természetesen egy sem kelt ki belőle. Egy nap a tanya felett két gólya keringett. Nagyon megörültem neki. Gondoltam, itt akarnak fészkelni. Nagy izgalom volt a gyerekek körében is. Együtt csináltam velük a fészket a gólyáknak a kémény tetejére. A gólyák el is foglalták azt. Egyszer egy asszony a kacsáit hajtotta be és az egyik gólya szempillantás alatt felkapott belőlük egyet és elszállt vele. Volt nagy sírás. 27
