Berki Andorné Gyenizse Julianna Katalin: Halasi emlékeim - Thorma János Múzeum könyvei 12. (Kiskunhalas, 2002)
készlet hol, kinél van nem tudjuk, az oroszok bejövetele idején tűnt el. Ezekről az állatokról sok szép fényképem van. Ebben az időben hívták be a motorokat hadiszolgálatra. Ez nagy baj volt, mert így lovaskocsit kellett igénybe venni a közlekedéshez. Szerencse, hogy ekkor jött divatba a nők körében a biciklizés. Nekem is volt egy. A Molnár fiúk választották ki és ök próbáltak tanítani, ami sehogyan sem ment. Otthon a Bercsényi utcában Flórával is gyakorlatoztam, de hiába. Egyszer, mintha az égből pottyant volna egy férfi, megszólalt a hátam mögött. Ezt mondta: Tessék mindenkinek a közelből elmenni. Fogom, tessék hajtani, mondta és már mentem is. Azt, hogy ki volt ez a valaki, ma sem tudom, úgy eltűnt ahogy jött. A fontos az volt, hogy bátorságot öntött belém és megtanultam biciklizni. Halas jeles férfiújával Szilády Áronnal és családjával jó kapcsolatban voltunk. Halála után családja a Széchenyi utcában lévő Papkertbe költözött, velük élt Szilády Áron unokája, akit Babinak becéztek, az ő édespja MOREL nevű csendörszázados volt, akit később kivégeztek. Ennek következtében a család elesett körülmények között élt. Egyszer találkoztam Sziládynéval, és szorult helyzetében kért, ha tudom, vegyem meg Babikának az ágyát Viola részére. Megvettem, hogy ezzel is segítsek rajta. Később tőlem Kolozsváry Árpád vette meg, kinek Babi örök szerelme volt. A tanyára míg a motort nem vonultatták be motoron jártunk ki. A motort mindenki maga javította, alacsony volta miatt, legtöbbször a földön ülve. így tette ezt Bandi is. Ez nem vont le semmit a praktikusságából. Valóban fontos volt, hogy nem kellett hozzá istálló, lovász, elég volt egy ócska ruha is. Amikor most írom ezeket a dolgokat, a mostani helyzetemhez viszonyítva, szinte mesének tűnik. Bandi többször úgy fogalmazott, hogy nekünk is proletár életet kell élnünk, a korábbiakhoz képest, vagy például amit huszárönkéntes korában, Pesten békeidőben élt. Fel-felmerült gondolatában, hogy ha nincs a háború, vagyonából külföldi utazásokra és az ország megismerésére továbbra is jutott volna pénz és idő. Bandi esetenként a kolozsvári életéről, ami a háború első éveiben volt, úgy beszélt, mint egy megelevenedett meséről. Volt egy notesze, amit a háborúban töltött négy év alatt a zsebében hordott, még ma is meg van, de zsebben hordva elmosódott benne az írás, így nem tudtam elolvasni. Amikor ő ebből emlékezett, kitűnt, hogy a háború alatt ezredében a régi nagy nevek szolgáltak, akik még a bunkerben sem feledkeztek meg arról, hogy mivel tartoznak nevüknek. Azt hiszem Bandi az apját a legnevesebb embernek tartotta, az anyját szerette, ha nem is mondta sokszor. Lehetetlen dolgait általában humorosan fogta fel. A huszár ruhát jellemre vonatkozólag meghatározónak tartotta. Erről csak azt írhatom, amit ő mondott: Aki egyszer huszár ruhában járt, annak a civil ruha nem jelent már semmit. A huszár ruhával kapcsolatban fontosnak tartom megörökíteni, hogy Ferenc József halála után Bandi ezredét is Károly király vette át, és a neve ZITA huszárered lett. Nagy, ünnepélyes átadás volt. Bemutatkozás, kézfogás, sok magas kitüntetés, stb. A kitüntetés, amit Bandi kapott, rajta maradt a huszár ruháján, amit Flóra elvitt azzal, hogy elrejti az oroszok elöl. Végül azok mégis megtalálták, de Flórának sikerült a kitüntetéseket leszedni róla. Szerencse, hogy egy dobozban 23
