Berki Andorné Gyenizse Julianna Katalin: Halasi emlékeim - Thorma János Múzeum könyvei 12. (Kiskunhalas, 2002)

láttuk, hogy jobban szeretne a tanyán maradni a sok gyerekkel, mikor mi bejöttünk Halasra, akkor felügyelettel kint hagytuk, amit nagyon élvezett.

Barátaink nem voltak. A szokásos vizitre is csak évek után mentünk el. Ez sértődést váltott ki a halasi társadalomban. Egyszer kérdeztem Banditól, miért nem járunk egyik barátja családjához sem. Erre azt felelte, ide asszony nem teszi be a lábát. Ha mindenképpen társaságra vágyok, van három csendőr tiszt barátja, szól nekik. Ez a megoldás nekem nagyon tetszett.

Megbeszéltük, hogy Jeszenszky mellett Kiss Laci csendőr parancsnok és Mondok nevezetű barátja megfelel. így is lett, illetve még csatlakozott Zajzon nevű honvéd főhadnagy. Ettől kezdve szinte naponta feltűntek a lovasok. Ezután eleven élet kezdődött. Jártunk ki a tanyára, ahol már volt fridzsider is, azaz már nem a kútba eresztettük le a hűteni valót, mint korábban. Én bográcsban, katlanon főztem a fordított kását. A férfiak hordták a tűzre a fát, stb. Erről sok szép képem van. A fordított kása mellett általuk soha nem ismert ételek is kerültek még az asztalra. Viola is nagyon élvezte ezt a helyzetet. Amikor a felnőttek szórakoztak, ettek - ittak, őt Kiss Laci lovásza lovagoltatta. Erről is kedves képeim vannak. A kutyák, a lovak, tehenek voltak a társasága, egyidőben kiválasztott borjúja, később tehene is volt.

17. Viola lovagol

18. Viola a tehenével

18