Koszta Sándor: A keceli posta - Thorma János Múzeum könyvei 11. (Kecel-Kiskunhalas, 2002)
A megerősítés évei. 1985-2002
utóbbi idők inflációs áremelkedései következtében bélyeget csak a postahivatalban az egyesített kezelőnél, vagy a külterületi támpontosnál lehetett vásárolni, így gyakorlatilag a kezelő ragasztotta a bélyeget a levélre és tette gyüjtőkosarába. A postaládákat naponta előre meghatározott időpontban ürítette. Az ürítés idejét, és annak megtörténtét a kezelő a postaládán lévő keretben elhelyezett kis zománcos tábla kicserélésével jelezte, egyben a legközelebbi ürítés idejét feltüntetve, pl. csütörtök 14 óra. A lecserélt táblácskákkal igazolta a leszámolónak a ládák kiürítését. Az így összegyűjtött leveleket a hivatalban átvette a mindenkori kezelő, aki ellenőrizte a megfelelő portó lerovását, majd lebélyegezte az acél hely- és keletbélyegzővel. Ha ez valamilyen oknál fogva nem állott rendelkezésre, elkopott, eltörött, javították, akkor elővette a számozott pótbélyegzőt és azzal érvénytelenítette a bélyeget. A lebélyegzett küldeményeket átadta az irányítónak, aki területi beosztás szerint csoportosította, kötegelte és ellátta az útiránynak megfelelő jelzéssel, rovatolt, majd fogadta a mozgóposta gépkocsiját, így a Ki-Ba járatát (Kiskörös-Baja) vagy BA-KI (Baja-Kiskörös) járatot. A zsákolt küldeményt elismervény aláírása után átadta a járatosnak, melyet előzőén a postás lakattal zárt le. A Kecelre címzett küldeményeket a reggeli órákban a Ki-Ba mozgóposta gépkocsi hozta és átadta elismervény ellenébe. Az átvett zsákban levelek, kis csomagok, egy másik zsákban hírlapok voltak. A csomagokat külön darabszám szerint vette át a kezelő. Ellenőrzés után kiosztotta a kézbesítőknek - a könyvelt küldemények kivételével - akik egymás között szétosztották a kézbesítőkörzetek szerint. A könyvelt küldeményeket - ajánlott- és értékleveleket, csomagokat - könyvelés után tételesen átadta a kézbesítőnek, az érkezett utalványokat a föpénztárosnak, aki immár pénzzel együtt tételesen kiadta a kézbesítőknek. A mozgóposta általában pénzt nem szállított, a főpénztáros a napi befizetésekből fedezte a kifizetéseket. A nagyobb összegek kifizetését csak előzetes bejelentés esetén tudta biztosítani. Ezekben az esetekben az ellátó hivataltól kért . , 48 pénzt. A postahivatal munkáját az igénybevevő közönség a megbízhatóság, pontosság, gyorsaság, általában a szolgáltatás színvonalával méri és értékeli. A bélyeggyűjtő, a filatelista ezeken túl a kiadott leveleken, levelezőlapokon, feladóvevényeken, számlákon a szép, tiszta olvasható lebélyegzéseket is igen tudja értékelni. A filatelista a feladóvevényeken minden egyes feljegyzést értékelni tud. A tiszta, olvasható bélyegzőlenyomat tájékoztat a helyről, időpontról, a feljegyzések, a feltüntetett összegek az adott idő díjszabásáról, az aláírások a kezelő személyéről. így a filatelista az összegyűjtött - igénytelennek tűnő - feladóvevények sokaságából semmivel sem pótolható postatörténeti forráshoz jut. A múlt széteső mozaikkockáinak összeállásához ezek az apró feljegyzések néha bizonyító erejűek, a feltételezéseket tudják igazolni vagy elvetni, segítséget nyújtva a valóság feltárásához. írásomban nem öncélúan mutatom be a mellékelt postai vevényeket. Célom bizonyítani, hogy a bélyeggyüjtés szépségét, sava-borsát, értelmét a postatörténet egy darabkájának, dokumentálásának lehetősége rejti magában. A sok-sok helyi múlt adja egy ország, egy nép mindennapjainak jobb megismerését. És ez nem kevés! 81
