Koszta Sándor: A keceli posta - Thorma János Múzeum könyvei 11. (Kecel-Kiskunhalas, 2002)
A megerősítés évei. 1985-2002
Az évente ismétlődő utazásokon, mivel a hivatal minden évben elnyerte a kiváló címet 1978-tól, felkerestük Magyarország minden tájegységét, régi és újkori műemlékeit, építményeit, történelmi városait, természeti látványosságait. A kirándulások gondosan előre meg lettek tervezve, útvonal, szállás, étkezés, feltérképezve az útba eső látnivalókkal. Az útközbeni étkezőhelyek kiválasztásánál ügyeltünk arra, hogy étlapunkra a felkeresett tájegység jellegzetes ételei kerüljenek. Egy mondattal kifejezve: megismertük és megkóstoltuk Magyar-országot. Barangolásaink során eljutottunk külföldre is, megmásztuk a Magas Tátrát, gyönyörködtünk a Tarpataki vízesésben, a lengyelországi Morski Ökoban, Vialiczka-i sóbányában, felkerestük Krakkót, döbbenten álltunk az ausschwitz-i haláltábor krematóriumai előtt és kortyolgattuk a kiváló cseh söröket Bmo-ban. Utazásunk során nagyon sok magyar vonatkozású történelmi emlékhelyet kerestünk fel bel- és külföldön egyaránt, ahol a történelem ismert és ismeretlen hőseinek, áldozatainak állítottak emlékművet. Valamennyi emlékművet megkoszorúztuk és elénekeltük a magyar himnuszt. A kirándulásokon résztvevők olyan tájakra, városokba, országokba jutottak el, ahová magánúton anyagi lehetőségeik nem tették volna lehetővé s egy-egy útról gazdag élményekkel, sok szép emlékkel tértek vissza.”47 Az itthon maradók a kirándulók, üdülők helyett is dolgoztak, igyekezetek zökkenő nélkül ellátni a feladatokat. így biztosították továbbra is a „levél útját” a feladótól a címzettig. A feladó a felbélyegzett levelét bedobta a keceli tíz utcai postaláda egyikébe, de bedobhatta a külterületi támpontokon lévő piros kis postaládába is. Az 80 107. A keceli posta oklevele, 1988
