Koszta Sándor: A keceli posta - Thorma János Múzeum könyvei 11. (Kecel-Kiskunhalas, 2002)
Kecel harmadik postamestere. Távbeszélő (telefon) Kecelen
kiismeretesen és pontosan fogja végezni, az államkincstár érdekeit mindenben elő fogja mozdítani, a posta, távírda és telefon titok és hivatali titok megőrzését különösen kötelességének fogja ismerni”. Egy 1940 körül készült amatőr fényképen a postahivatal bejárati ajtaja látható. Az ajtótól balra fent, az ovális "Magyar Posta" feliratú tábla, alatta a takarékpénztári tábla, lent a postaláda, az ajtóban balra Kaposi Erzsébet hivatali kisegítő, jobbra Nagy Margit kiadójelölt. „A munkámmal postamesterem meg volt elégedve, fizetésemet önszántából emelte,... Bóka nagyon nehéz természetű ember volt, haragjában fékezhetetlen, sokszor a tintásüveget is hozzávágta ahhoz, aki ellent mondott, igaz 10 perc múlva elment és vásárolt két új blúzt a sértettnek. Készülő kitörései alkalmával sokszor bátran azzal tudtam leszerelni, mondván, tessék várni, felveszem a rossz blúzomat. Ilyenkor elnevette magát. Halálukig jó barátságban maradtam a családdal, fiával ma is. Sokszor csodálkoztunk - mi alkalmazottak - hogy felesége hogyan tudta eltűrni, mert ilyen eseteknél vele volt a legdurvább, holott szakmailag, de emberileg is ő volt a több és kedvéért tűrte el mindenki, rövidebb hosszabb ideig az ilyen bánásmódot.” „1943 tavaszán három hónapos tanfolyamra ment Jónás József, akkor került a hivatalhoz Paplanos Ferenc kisegítőnek. 1944 nyarán a háborús események és légiriadók miatt óvóhelyet kellett építeni. Légiriadó alatt ide kellett mennünk, itt helyeztük el az irattári anyagot, ide zártuk be este az értékeket.” 1944 szeptemberében a hatóságok foglalkozni kezdtek a község kiürítésének gondolatával, a Fejér megyei Enying került szóba. Bóka postamester a családját elköltöztette a Bicske melletti Felcsútra édesanyjához, de ő a hivatalában maradt. Az őszi eseményekről két visszaemlékezést is leírok. Kaposi Erzsébet így emlékszik: "október 24-e körüli napokban jött intézkedés a hivatal felszámolására. Katonai teherautó érkezett a paranccsal; leszerelték a távbeszélőközpontot és a távírdát, minket teherautóra raktak és október 29-én hagytuk el a községet.” Bóka István postamester fia (1938-ban született) így emlékezik: „Apám 1944 októberében, a visszavonuló magyar csapatokkal, Ludányi ezredes pisztolyának kényszerítő hatására hagyta el a hivatalt. A Postaügyi Minisztériumban adta át a hivatalt, majd Bicskére helyezték” „Bóka elment a családjához, Papionos Ferenc meglépett a katonáktól, Nagy Margit nevű kolleganőmmel - aki tiszántúli volt - a bicskei postahivatalhoz helyeztek. Itt teljesítettünk szolgálatot a magyar és a német katonaság felügyeletével a távbeszélőközpontban. 1945 áprilisában különböző viszontagságok közepette érkezetem haza Kecelre” emlékezik vissza Kaposi Erzsébet hivatali kisegítő. 1944. október 30-án Kecelre bevonultak a szovjet csaptok.26 36
