Koszta Sándor: A keceli posta - Thorma János Múzeum könyvei 11. (Kecel-Kiskunhalas, 2002)
Kecel harmadik postamestere. Távbeszélő (telefon) Kecelen
Kecel harmadik postamestere Távbeszélő (telefon) Kecelen B. Bóka István 1900. január 13-án született a Fejér megyei Felcsúton, Bicske mellett. Édesapja nemes Botos Bóka János, édesanyja Horváth Mária. Bicskén kezdte középiskolai tanulmányait, majd Temesváron folytatta, ahol apai nagynénje postahivatal vezető volt. 16 éves korában lépett a posta szolgálatába. 1917-ben hadiérettségit tett. Hivatali kisegítőként járt a temesvári postaigazgatóság kiadói tanfolyamára, majd postakiadó alapvizsgát tett. Postakiadói gyakorlat után, melyet Orsován végzett, következett a postakiadói szakvizsga. Eskütétel után postakiadói képesítést nyert. Ezután Lippán, Sistarocon szolgált. A határváltozások után Tar- doson, majd Dusnokon teljesített szolgálatot. 1924-ben kapta meg a keceli kiadói kinevezését." 1928-ban feleségül vette kolléganőjét, Zsubori Erzsébetet, akinek édesanyja Tóth Irén, édesapja Zsubori István. A szülőknek Kecelen szatócs boltjuk volt a régi Kossuth (ma Vasút) utca elején, a mai központi orvosi rendelő közvetlen szomszédságában. B. Bóka István jól képzett és gyakorlattal rendelkező ambiciózus postás volt, aki sokat tett a távbeszélő (telefon) beszerelése érdekében. Puskás Tivadar találmánya, a távbeszélőközpont 1881-ben Budapesten megkezdte működését. Sok-sok évnek kellett eltelnie míg a távbeszélő eljutott vidékre. Bár Kecelen Vosztri Szaniszló főjegyző (aki 1874-1891 között volt jegyző) szorgalmazta a távbeszélő telepítését. De csak 1923-ban merült fel komolyan ez a kérdés. Ekkor a község felajánlott 100.000 koronát a költségek hozzájárulásához, de az ügy továbbra is megoldatlan maradt. B. Bóka István aktív közreműködésével, az adminisztrációs munkák elvállalásával, az anyagok raktározásával siettette a munkák elvégzését. 1927-ben a keceli vasútállomástól - a már meglévő távíró oszlopokra - felszerelték a távbeszélő légvezetéket, és a postán a távbeszélőközpontot.2" Az első távbeszélőközpont LB. (local battery-helyi telepes, az előfizetőknél volt az erőforrás) 30 előfizetői állomást tudott kiszolgálni, kézi kapcsolással. A kapcsolást kezelő személy végezte, dugaszos, páros zsinórokkal. A műszaki leírásról a szakkönyvek részletes ismertetést adnak.'1 Csupán annyit kell megjegyezni, hogy a csengető áramot az előfizető a kézi kar forgatásával idézte elő. 1927. év végén a tábeszélőközpont kezelésére állást hirdettek meg. A kenderesi Erdélyi Ibolya postakiadó is jelentkezett, aki 1906-ban született. Több jelentkező közül választották ki. Fizetése mellett kosztot és lakást is biztosítottak. A keceli telefonközpontnak kezdetben 22 előfizetője volt. A korabeli távbeszélő előfizetők 26
