Szakál Aurél (szerk.): …Legyen világosság. Emlékkönyv a Kiskunhalasi Izraelita Hitközség 150. évfordulójára - Thorma János Múzeum könyvei 10. (Kiskunhalas, 2001)
A kiskunhalasi zsidóság a 18. századtól 2001-ig - Bakos Ágnes: Holocaust Európában. Holocaust Kiskunhalason
tartotta fenn. Persze ez is csak formai dolog volt. Közben újabb behívó - plakát jelent meg, elrendelve azt, hogy a még itthon lévő és katonaköteles zsidó férfiak június 8-án jelenjenek meg a kiskőrösi Hadkiegészítő Parancsnokságon, ahová közben a halasi munkaszolgálatosok iratait áttették. Ennek parancsnoka Illés István főhadnagy volt, egy kalocsai gimnáziumi tanár, aki jólelkű, egyenes jellemű és mindig jószándékú ember, kinek feleségét évekkel ezelőtt a szanatóriumomban kezeltem. Mikor meglátott engem, rögtön odjött hozzám. Bár én szigorú vigyázzállásban vártam őt, ő kezet fogott velem és hangosan rám szólt, hogy én mit keresek itt. Azonnal menjek haza, rám itt nincs szükség. De hogy hazabocsájtásom ne legyen feltűnő, elrendelte, hogy az összes bevonult zsidó orvos menjen haza. Persze nem voltunk már nagyon sokan. Hazafelé a vonaton összeverődtünk néhányon és elbeszélgettünk. Dr. Freyberger János, volt mélykúti kolléga elmondta a bácsalmási gettóban lejátszódott igen szomorú jeleneteket. Okét ide gyűjtötték össze, mint járási székhelyre, és a körülzárt gettóban nagyszámú Volksbundista rettenetesen bánt velük. Nap mint nap kihallgatások, atrocitások voltak, elszedték az összes pénzüket és értéktárgyaikat, személyi motozásnak vetették alá őket. Nálam kb. 1000pengő volt, minden eshetőségre felkészülve, de ezek után az egész összeget átadtam Freyberger doktornak, hiszen nekünk a gettóban még volt elég tartalékunk. Viszonylagos nyugalmunk a gettóban nem tartott soká. Jött ugyanis a parancs, hogy készüljünkfel az újabb útra. Magunkkal csak a legszükségesebb fehérneműket vihetjük és 2- 3 napra való élelmiszert, ezeket is csak hátizsákban vihetjük. De hát kinek volt akkor még hátizsákja! Ekkor asszonyaink összefogtak és különböző, a gettóban fellelhető vastagabb anyagból hátizsákszerű alkalmatosságokat készítettek éjjel-nappal, amelyeket zsinórral mégiscsak fel lehetett erősíteni a hátra. ”3 0 A gettóba zsúfolt zsidóságot felsorakoztatták és fegyveres csendőrök kíséretében a vasútállomásra vezették. A menetben rémülettől és félelemtől eltozult arcú férfiak, meggyötört nők, szomorú gyermekek és megfáradt, megtört öregek voltak. Az úttesten némán vonuló zsidóságot a Köztársaság utcára, majd a város főutcájára, a Kossuth utcára terelték. A lassan vonuló embertömeg megrendítő látvány lehetett. A lakosok nagy része az úttest két oldalán zsúfolódott össze, és döbbenten bámulta, amint megtörténik az, amiről nem hitték, hogy valaha is bekövetkezhet. A bámészkodók közül többen bekiabáltak, és durva szavakat használva helyeselték a zsidók elszállítását, de az emberek többsége csendben, dermedten, mozdulatlanul állt. Nem próbált közbelépni senki. A néma tömeg megérkezett a vasútállomásra, és megkezdődött a zsidóság vagonokba zsúfolása. Kicsi alapterületű marhavagonokba zárták őket, amit eredetileg állatok és egyéb rakomány szállítására terveztek. Körülbelül 80-100 ember utazott egy vagonban szorosan egymás mellett állva, akiknek még a legminimálisabb higiéniai körülményeket sem biztosították. Sem vizet, sem élelmet nem kaptak. Sokan nem bírták az utazás megaláztatásait, ezért voltak, akik megőrültek, akik öngyilkosok lettek, vagy súlyos egészségügyi állapotuk miatt a vagonban haltak meg. így vesztette el Kiskunhalas Schwarcz Ignác helyi tanítót is, aki az elhurcolás idején 93 éves volt és tolószékhez kötött. Holttestét nem találták meg. A kiskunhalasi zsidóságot Szegedre szállították, egy téglagyárban helyezték el őket. „Itt a téglaszárító folyosókon helyeztek el bennünket. Rettenetes por és piszok várt itt ránk. Az első éjszakát csomagjainkon ülve töltöttük, mert a légoltalmi elsötétítés miatt nem tudtunk világítani és rendet csinálni. Én nagynéném, Fleischl Samuné, Kálmán Ilonka zsákjain ülve helyezkedtem el. Reggel megnéztem, mi volt az a sok kemény tárgy, amelyet nénikém elhozott magával. Hát az egyik zsákban Eötvös Károlynak A nagy per című műve volt, amit fogalmam sincs miért hozott magával, a másikban pedig Imre fia teljes munka82
