Szakál Aurél (szerk.): …Legyen világosság. Emlékkönyv a Kiskunhalasi Izraelita Hitközség 150. évfordulójára - Thorma János Múzeum könyvei 10. (Kiskunhalas, 2001)
A kiskunhalasi zsidóság a 18. századtól 2001-ig - Bakos Ágnes: Holocaust Európában. Holocaust Kiskunhalason
A legdöntőbb ellentét és értetlenség a zsidók egyéni vagy együttes gazdasági és társadalmi sikereinek az értékelésénél adódik. A zsidók valóságos tapasztalatok alapján úgy gondolják, hogy minden siker, amit a környező világban elérnek, nem egyenlő feltételek mellett, de mégis a több tudás, rátermettség révén érik el. Ezzel szemben a környezet a zsidók sikereit mindig könnyű sikernek titulálja, melyek „rendes” emberek által igénybe venni nem „szokott” lehetőségek és módszerek igénybevételén alapulnak. A környezetnek a zsidókról az az alapvető tapasztalata, hogy a társadalmi értékrendet semmibe veszik, a társadalom tekintélyét aláaknázzák, a megszentelt és tisztelt intézmények mögött alantas érdekeket és indulatokat fedeznek fel. Az antiszemitizmus harmadik összetevőjét a MODERN TÁRSADALOMFEJLŐDÉS ZAVARAI adják, amelyek során olyan társadalmi folyamatok, mozgalmak és válságok, melyek a maguk egyenes útján lezajlani nem tudnak, zsidóellenes mozgalmak irányába fordulnak és fordíttatnak el. Ezért válik a zsidókérdés és az antiszemitizmus központi társadalmi és politikai problémává a jelenben, és ezért vált meghatározó érvényűvé a múltban, és ezért lesz elkerülhetetlen probléma a jövőben is. Vagyis örökérvényű folyamatok teszik a zsidóság helyzetét, sorsát teljesen rezignálttá, reményvesztetté. Az asszimiláció, a nemzeti sajátságokhoz való hasonulás természetesen nem az ösztönössé váló temperamentumbeli és etnikai adottságok területén dominál, hanem a közösségi élet magatartásformái és értékmérői között. Ennek következtében a magyarságnak elsősorban az etnikum területén vannak megfogható sajátságai, melyek az élettempó, a temperamentum és a gesztusok területén rajzolták meg a magyarság profilját. Viszont a közösségi magatartásformák, amelyek az asszimiláció valós kereteit biztosíthatták volna, nem léteztek. Nem volt olyan közösségi eljárás, értékelő-és formarendszer, amelyhez asszimilálódni lehetett volna. Tehát ezen a ponton merül fel a zsidóság szempontjából leglényegesebb kérdés: van-e, vagy lesz-e olyan élethelyzet Magyarországon, amelyben a zsidóság léte biztos és szilárd alapokon nyugvó, reményekkel és lehetőségekkel teljes, az antiszemita eszméktől, előítéletektől és a kiszolgáltatottság érzésétől mentes, az élet minden területén biztonságot nyújtó, megfelelő termőtalajt találjon? Ha az antiszemitizmus összetevői nem szűnnek meg, ha az asszimiláció feltételei és az asszimiláltak biztonsága nincs tisztázva és biztosítva, ha a zsidók szervezett összetartásával szemben a magyar társadalom szétesett volta dominál, addig a fasiszta eszmék újabb és újabb teret találnak maguknak a hódításhoz. Mit tudunk kiolvasni a néma, de mégis ordító sorok közül? Tudjuk, hogy a mai magyar társadalom még mindig képlékeny területen nyugszik a zsidóságot érintő kérdésekben, és a változás útjának fényei még nem ragyogják be a lelkek birodalmának teljes békességét. A Béke szent pálmáját tedd le a földre, Uram, legyen már Békesség, hogy az emberek megtehessék az utat, s szállj anak fel Hozzád, és végtelen titkod kibogozzák. 61
