Szakál Aurél (szerk.): …Legyen világosság. Emlékkönyv a Kiskunhalasi Izraelita Hitközség 150. évfordulójára - Thorma János Múzeum könyvei 10. (Kiskunhalas, 2001)
A kiskunhalasi zsidóság a 18. századtól 2001-ig - Bakos Ágnes: Holocaust Európában. Holocaust Kiskunhalason
Holocaust Európában - Holocaust Kiskunhalason Bakos Ágnes Bevezető gondolatok a Holocaustról „Ha egyszer hatalomra jutok, első és legfontosabb feladatom lesz a zsidók megsemmisítése. Mihelyst meglesz hozzá a hatalmam, akasztófákat fogok felállítani. Aztán akasztani kezdik a zsidókat, egyiket a másik után, és mindaddig ottmaradnak, amíg bűzleni nem kezdenek. Akkor leszedik őket, és jöhetnek a következők, egészen addig, még az utolsót is ki nem irtottuk...”1 Belém hasít és szívem remegésének egyre fojtogató erejével az égbe kiált egyetlen kérdés: miért? Kérdéseket feltenni és válaszokat várni tudom, hogy nem lehet. Mintha választ várnék felnézek a holdfényes égre és az óriássá növekedett lelkem bekopogtat az ég kapuján, de a milliónyi csillag, mint a kioltott életek mennyei őrei dermedten, mozdulatlanul állnak. A kapu nem nyílik meg számunkra, amíg élünk. A lelkem sírva röppen vissza földi hazájába, és tovább keresi a szavakat, amelyek magyarázatot tudnak adni és ki tudják fejezni azokat az emberi érzéseket, amelyek a kegyetlenségből, embertelenségből, gyűlöletből elkövetett bűnök miatt gyötörnek és fojtogatnak. Ilyen szavak nincsenek. A válasz elmarad. „Igazságos vagy Uram, mert meghagytad nekünk, hogy mi is meghagyjuk nemzedékről nemzedékre a Törvényt: minden zsidó lány és fiú ezentúl úgy nézzen önmagára, mintha Auschwitzból ő maga jött volna ki.”2 A Holocaust, a zsidók millióinak meggyilkolása tragikus és példátlan eseménye a történelemnek. Napról-napra, nemzedékről nemzedékre szembe kell néznünk vele, mert az, ami az európai és a magyar zsidósággal történt a nácizmus éveiben, sohasem múló, vérző sebeket ütött az emberiség fejlődésének bizonytalan alapokon nyugvó, de kikövezett országútján. Érdekünk és kötelességünk a tiszteletadás a közelmúlt szervezett pusztításának áldozatául esett zsidó honfitársak előtt, és a teljes igazság vállalása a harmadik évezred küszöbén. Hiszen jelen életünk és jövőnk becsülete egyetlen, mindent meghatározó értéktől függ: nyíltan és felelősséggel beszélni a Holocaust nemzeti tragédiájáról. Auschwitz része volt a mi történelmünknek is, ezért nem szabad hagyni, hogy megismétlődjön bármilyen formában is. Ha megállítjuk a gyűlölködést, ha csírájában elfojtjuk a fasiszta eszméket valló ideológiák megmozdulásait, ha egy emberként állunk ki az ellenségeskedő, előítéletektől feszülő, revizionista elveket magáénak tudó szélsőségek előtt, akkor mondhatjuk és remélhetjük, hogy Magyarország elindult egy közmegegyezésen alapuló, a nemzeti veszteségeket jóvátenni akaró, minden embernek egyenlőséget, egészséges szellemi életet és szabadságot biztosító modem, polgári társadalom megteremtésének útján. Elmondhatjuk-e azt, hogy Magyarország kijutott a morális zsákutcából, hogy az emberiség tudatában a felelős gondolkodás uralkodik, hogy megbecsülést kaptak azok, akik személyes kockázatot vállalva próbáltak segítséget nyújtani, hogy mindannyian ítéletet hoztunk saját lelkiismeretünk fölött? Azt hiszem, a válasz könyörtelenül ott lebeg minden embertársam saját testamentumában. 59
