Szakál Aurél (szerk.): …Legyen világosság. Emlékkönyv a Kiskunhalasi Izraelita Hitközség 150. évfordulójára - Thorma János Múzeum könyvei 10. (Kiskunhalas, 2001)
A kiskunhalasi zsidóság a 18. századtól 2001-ig - Ö. Kovács József: Zsidók Kiskunhalason a 18. század elejétől a 20. század elejéig
Antiszemitizmus, asszimiláció „Minden kultúrfejlődésnek tehát olyan az „ osztálytársadalma ”, amilyen volt a rendisége. Az üzem, nagy átalakulással bár; de folytatódik. Az ember feltétlen szabadnak érzi szellemét s elhatározásait, s mégis a történelmi múlt dolgozik benne. ”33 Nem a közhelyszerű lezárás kedvéért elevenítettük fel Hajnal István gondolatát, hanem azért, mert a nagyfalusias kisvárosról felsorolt tényezők, a jelent is ismerve, ezt juttatták eszünkbe. Halason - és mondhatjuk, hogy több Duna -Tisza közi településen - a hiányfunkciót betöltő zsidóság az egyénileg szerzett tőkeformák (az egyéni érdemet, a munkát, a tehetséget, a készséget, a szerencsét sorolják ide, szemben az örökölt társadalmi tőkeformákkal: vagyon, műveltség, tekintély, hatalom) birtokában igen aktívan, s jóformán érdemi konkurencia nélkül vett részt a kisvárosi átalakulásban. A más kultúra és vallás az írott források szerint összességében a „közösségek” (zsidók és nem zsidók) között nem váltak konfliktusforrássá. 1848/49-ben Halason nem volt zsidóellenes megmozdulás, sőt, a nemzetőrség szervezésekor számítottak az éppen itt tartózkodó vagy már korábban befogadottakra. A joggal feltételezhető, de nehezen dokumentálható ellentétek konkrét gazdaságitársadalmi helyzetből fakadóan, a funkció (kereskedelmi) miatt alakultak ki és individualizálódtak. A kisvárosi társadalmi szegregációt még kutatni kell, de az már látható, hogy azt inkább természetesnek vehették, s abból nem alakult ki dinamizáló konfliktus. A felekezetek közötti szembenállást egyébként is a hagyományos református-katolikus ellentét jellemezte. S a 20. század elejének-közepének nyílt, mindennapi antiszemitizmusára vonatkozó kérdéseinkre a - nyilván több kritikával kezelendő - helyi hiteles, szóbeli források nemmel feleltek. E kérdés kapcsán is érdemes megemlíteni, hogy a halasi zsidók 1795-től iskolát tartottak fent. A dokumentum szerint 1841 -ben a magyar tannyelvűség bevezetésére törekedtek, bár alkalmas tanító és tankönyvek hiányában ez nem valósult meg. A későbbi iskoláról Nagy Szeder István a következőket írta: ,yí Bach-korszakban az iskolára ráparancsolt német tanítási nyelv helyébe Grósz Móric vitte be a magyar nyelvű előadást. Magyarság tekintetében jól megállta a helyét ez az iskola, melybe jó híreve miatt gyakran keresztény gyermekek is jártak.”34 A helyi sajtó szerint az 1880-as évek antiszemita megmozdulásainak néhány idegen által provokált mozzanata nevetség tárgyává vált. Ennek ellenére az újságban a szerkesztőség nyilvános bírálatot intézett a halasi zsidókhoz, amelyet érdemes idézni. " Tény, hogy van Halason is „zsidókérdés”, csakhogy ez sokkal régibb keletű, mint az újabb időben támadt zsidó-hajszák. Ezekkel különben is semmiféle összefüggésben nem áll, mert az az antiszemitizmus, mely leginkább. Pozsonyban termette meg gyümölcseit, német találmány, s nemcsak nálunk, de egyáltalán sehol, ahol magyar nép lakik, meghonosodni nem fog. A mi zsidókérdésünk egészen más természetű, s megvolt már akkor is, midőn Németországban a zsidó és keresztény még a legjobb békességben lakott egymás mellett. Minden efféle kérdés természetesen abból áll, hogy mi kifogása van az egyik felekezetnek a másik ellen. " Három pontba gyűjtötték: 1. Valamennyien német nevet viselnek. 2. Az istentiszteletet németül tartj ák. 3. Az üzleti könyveket és a levelezést németül vezetik. így sűrűsödik egy pontba a panasz: „t. i., hogy izraelita polgártársaink sokkal inkább németek, mint magyarok, sőt azt lehet mondani, hogy ők tulajdonképpen csak magyarul tudó németek. E három gravamen régen fel van róva a halasi zsidóknak, s itt az ideje, hogy azokat végre gyökeresen orvosolják.. ”3S Mint látható, a szerzők és a feltételezhetően általuk kifejezett közvélemény a zsidók német vonásait, a helyitől eltérő idegen életmódját utasította el. Az asszimilációt követelő 34
