Szakál Aurél (szerk.): …Legyen világosság. Emlékkönyv a Kiskunhalasi Izraelita Hitközség 150. évfordulójára - Thorma János Múzeum könyvei 10. (Kiskunhalas, 2001)
Emberek és emlékek - Surányi Lászlóné Kun Anna: Halasi emlékeim
villanó. Szája, álla szinte nőies. Laci a kis Lilinek (Beck, most Fenyvesiné) volt a sógora, nővérének férje a testvére. Dezső, aki elképesztően hasonlított az öccsére, úgy viselte az apró feleséget Pannit, mint egy természetellenesen hosszúszárú szegfű egy rövidszálú margarétát. Laci szerette a társaságot, szívesen ment oda, ahova hívták. Még gimnazista korában kezdte a közéletet: szavalt az önképző körben, kiváló táncosként a lányok állandóan körülrajongták. Barátságunk idején meg amúgy is egy kompániához tartoztunk. Ez a kompánia pedig a halasi zsidó lányegylet volt. Nem kell idő előtt lebecsülni! A kultúra templomát volt képes életre hívni ez a közösség. Pedig nem volt alkotmánya, komolyan vehető szervezeti kerete, vezetősége, ha formálisan létezett is ilyesmi, ez nem számított. Aki képes volt szervezésre, akinek fontos volt, hogy történjen valami, az lépett a tettek mezejére. És akkor akcióba lépett a társadalmi erő. A legizgalmasabbak a templomudvarban, a tanácsteremben rendezett teadélutánok voltak. Itt beléptit kellett fizetni, de összejött 150-200 ember is, felnőttek és fiatalok. Minden család hozott valami finomságot, a teát ott főztük és ezt tálaltuk fel. A műsort részben mi adtuk, (zene, ének, szavalat, színdarab) részben meghívott és megfizetett művészek. A hakni ősét fedeztük fel. Csak a pénzünk nem tellett egész brigádra. Legfeljebb 2-3 főre és zongorakísérőre. Várnai Laci összeköttetései révén jött le többször Ascher Oszkár, Bánki Zsuzsa, Újlaki László, egy Bondi nevű zeneszerző, Sugár Misi táncos-komikus. Táncolt itt Pilis Kató, Feleki Kamill tanítványa, aki a gyerekszínház primadonnája volt, Szemzőék rokona. Utána rendszerint sokáig együtt maradtunk a művészekkel, nagyon eleven vitában, beszélgetésben, és így elég jól voltunk informálva intrikákról, irodalmi vitákról, pletykákról, újdonságokról. Igaz, ezt Várnai Laci is hozta a színiakadémiai vakációk idején. Sőt színész barátait is. Várnai Lacit harmadévesen elvitték munkaszolgálatra. 1940 szilveszterét Halason ünnepeltük. Én már akkor Pesten éltem, de szilveszterezni meghívtam mindenkit, aki csak otthon volt a bandából. Sokan voltak. A hátsó szobámba, a gang végén rendezkedtünk be. A sokféle hozott italt összeöntöttük egy nagy fazékba, megcukroztuk, és "puncsot" csináltunk. Megszórtuk szegfűszeggel, fahéjjal, borssal. Fertelmes dolog lett belőle. Ittunk, ettünk, nagyon hamar jókedvű lett a társaság. Én bánatos részeg vagyok. Ez volt az egyetlen alkalom az életemben, hogy tisztességesen beseggeltem, pedig nagyon nehezen rúgok be. Sírhatnékom támadt. Kendőt kerítettem a nyakamra és kiültem a gang kőlépcsőjére. A hó világított és könnyeim langyosan potyogtak a kezemre. Laci jutott az eszembe, aki valahol talán beteg, talán nem is él. A fájdalom marcangolta a szívemet, már nyüszítve sírtam. Egymás után jöttek értem, hívtak, inni hoztak. Minél többet ittam, annál hevesebben zokogtam. Alig bírtak megnyugtatni. Azt hiszem, a gyerekkoromat sirattam el azon az éjszakán és valahogy megéreztem, hogy Lacit sem látom többet; lobogó tehetségét nem látom kivirágozni. Huszonöt-harminc 15-26 éves fiú és lány - nyáron a hozzájuk csatlakozó Pesten és más városban élő vagy tanuló rokonok, barátok - képezték ezt a csapatot, amelyik Szegedtől Kalocsáigjárt egymás műsoros estjeire és az évente egyszer-kétszer tartott báljaira. A hólabda délutánok közönsége ennél szűkebb körű, már a helyzetből adódóan: lakásokon rendeztük és meghívásos alapon, lényegében táncos együttlétek voltak, a házikisasszony találékonysága és népszerűsége döntötte el, hogy mi lett belőle. Nálunk például nagy irodalmi játékok voltak, meg házi jazz-zenekar önkéntes énekesekkel, zenészekkel, váltott lovakkal. Hivatalosan csak teát és a legolcsóbb kekszet és gramofonzenét tálalhattunk. Persze akadt azért más is: kis sós sütemény, pogácsa, alma. De semmi luxus. Ekkor még majdnem minden háznál volt zongora vagy pianínó. Sokan játszottak tánczenét, volt szaxofonos, hegedűs, dobolni lehetett alkalmi szerszámon. Magam is beugrottam zongo263
