Szakál Aurél (szerk.): …Legyen világosság. Emlékkönyv a Kiskunhalasi Izraelita Hitközség 150. évfordulójára - Thorma János Múzeum könyvei 10. (Kiskunhalas, 2001)
Emberek és emlékek - Surányi Lászlóné Kun Anna: Halasi emlékeim
lőnek, akkor az ember elfut, elbújik és nem fényképez - gondoltam én, mert akkor még csak olyan fényképészt ismertem, aki a fekete kendő alá bújik és ránk villant a magnéziumpuskájával. Lehet, hogy ez, ami az újságban van, nem is igaz. A háborús évek messzire szálltak, elszállt a forradalom is, el a kommün és a fehér terror. Ebben a családban nem beszéltek róla. Csak később, amikor már mertem kutatni a könyv- szekrényünk hátsó, "tilos" sorában, akkor találtam rá a Vörös Újság teljes "évfolyamára" és egy sor politikai füzetre Madzsar Józseftől Bebelig. Ott voltak, ahol az Orvos a családban és Goethe Naplója. Nem volt veszélytelen vállalkozás. A könyvszekrény kulcsa is anyám kulcscsomóján lógott, azt pedig mindig magával hurcolta, ha lefeküdt, a szekrénykéjére tette a párnája mellé. A könyvszekrény kövület volt nálunk, nemigen bolygatták polcait. Nem mintha nem olvastak volna, de mindig újabb, divatos könyveket, újságokat. Az üveges szekrényben a már egyszer elolvasottakat, a klasszikusokat nem olvasták újra. Én leloptam a kulcsot a karikáról, másolatot csináltattam róla, aztán visszaakasztottam a kulcskarikára. így ellenőrzés nélkül azt vettem ki, amit akartam és akkor, amikor ezt megtehettem. Csak arra kellett vigyázni, hogy elöl ne hagyjam. Az aktuális könyvek, az ajándékba kapottak anyám heverője fölött, a polcon sorakoztak, az enyémek meg az előszobában egy öreg, három osztású iratállványon. Legalul a kartondoboz a gramofon lemezekkel, feljebb öreg folyóiratok, a legfelsőn az én könyveim. A hosszú gang piros-szürke kőlapjain semmi, semmi. Csak a mi előszobánk üvegfala mentén állt a fonott garnitúra, ide sütött a nap délutánonként egy rövid időre, mert árnyékolt a fölénk magasodó templomtorony a túlsó oldalról. Suhogva szálltak ki a galambok a toronyóra kis ablakán; a mi tetőnkön tollászkodtak. A kert satnya ágyásai végighúzódtak a nyitott, oszlopos folyosó hosszában. Téglából rakott járda, zöld békavirággal szegett gruppok, soványka rózsák, poros gömbakácok. Rossz földjében nem maradt meg nemesebb virág. Egyedül anyám olasz sárga tulipánjai virítottak lelkesen. Ok kapták a napos helyet. Még Meránból hozta őket. A gmppok közepén jukka búsult kócosán, nyár végén ímmel-ámmal virágzott. Sokkal üdébb volt a szomszéd fala mentén a három-négy méteres sáv a kocsibehajtó út túlsó oldalán. Itt orgona, fenyő, mirtusz, vadribizli, hólabda élt, a fenyők alatt gyöngyvirág, ibolya, jácint, nárcisz. Jó búvóhelyek, illatos kuckók. Télen mindent beborított a hó, de tavasszal, amikor elkezdődött az olvadás, hosszú jégcsapok csüngtek az ereszcsatornáról, és hangos cserregéssel-zubogással csörgött végig a hosszú esőcsatornában a hóié, kis patakokat olvasztott a fenyők alatt a hóban. Ez a vidám hang jelenti nekem ma is a tavaszt, az első zöldülő köveket, a szemérmesen bimbózó viaszfehér hóvirágot. Mindig elkalandozok. Gyerünk vissza a hosszú gangra, ahol Borcsa nagyanya konyhájában hagytuk abba a ház bemutatását. Szóval: nagyanya konyhája-spájza után Gyula bácsi kis szobája nyílt a gangra. Gyakran belátogattam hozzá a könyvei miatt. Amikor meghalt, kiadták. Lakott ott egy öreg pénzbeszedő, bérelte utazó, aki csak havonta egyszer-kétszer aludt ott és legutoljára egy adóhivatalnok. Ő maradt csak emlékezetes, mert mogorva, kortalan, iszákos vadember létére egyszer egy kiskutyával állított be. Hát ez csoda volt. Babusgatta a kicsi boxert. Arról persze fogalma se volt, hogy egy ilyen kiskutyát hogy kell nevelni, gondozni. Nem gondoskodott arról, hogy a kutyának legyen helye, étele, kellő időben kivigye, sétáltassa. A kutya bent volt a szobában. A kutya meg éhes volt, bent piszkított, míg ő részegen döglött az ágyon. Ordítva szidta mikor kijózanodott és végigrugdosta a gangon a jószágot. Józanon szerette, részegen gyűlölte a kutyát. A kutya sírt, vinnyogott, reszketve rimánkodott a csukott ajtóban - hiába. Én a vadembert gyűlöltem. A kutyát elloptam egy szép napon, és lekötött kosárban kivittem egy barátnőmhöz a Felsőöregszőlőkbe. A gazdája nem sokáig kereste. Megkönnyebbült. A gang végében két 254
