Szakál Aurél (szerk.): …Legyen világosság. Emlékkönyv a Kiskunhalasi Izraelita Hitközség 150. évfordulójára - Thorma János Múzeum könyvei 10. (Kiskunhalas, 2001)

Emberek és emlékek - Práger Miklós: 1920. május 13.

Csillag ezredeshez és megkéri, segítsen bátyám kiszabadításában. Csillag ezredes közölte vele, hogy a városba érkezett tisztek fölött nincs ugyan rendelkezési joga, de azért átadta jóindulata jeléül névjegyét, talán néhány szavas rendelkezéssel, hogy a barakk alája tartozó parancsnoka bocsássa szabadon a lefogottakat. A szerencsés véletlen folytán nővérem délután négy óra tájt ért a katonai táborba, amikor a különítmény tagjai újabb áldozatok után nézve kimentek a közeli pályaudvarra, a Kelebiáról érkező pesti vonathoz. A barakk ügyele­tes tisztje teljesítette Csillag ezredes rendelkezését, és bátyámat, valamint Schwarcz Sándort szabadon bocsátotta. Bátyám az éjszakát a szomszédban, egy ismerős keresztény család házában töltötte, majd másnap kora reggel parasztszekéren a szalma alatt elrejtőzködve Soltvadkertre ment, onnan vonaton sikerült még aznap Budapestre feljutnia. Schwarcz Sándor a lakásán maradt, fiatal házas volt. Kisfia akkoriban született. A ház a Hofmeister családé volt, egykor a leggazdagabb halasi zsidó családé. Éjjel elmentek Schwarcz Sándorért és elvitték. Hofmeister Móricot pedig pénze és családi ékszerei átadásá­ra kényszerítették, és arra, hogy másnap még a bankban lévő betétj ét is átadj a nekik. Schwarcz Sándort a város szélén lévő nádasban agyonlőtték. A tisztek véres kezüket és ruhájukat a városi szálló udvarán a kútnál mosták meg, az egyik takarítónő szeme láttára. A csütörtöki nap és éjszaka rettegésben telt el. Pénteken reggel iskolába mentem, de nagy nyugtalanságomban az első tíz perc szünetben hazaszaladtam, de már a szomszéd Kálmán Dezső nyitva levő üzletében megtudtam a szörnyű hírt Schwarcz Sándor meggyilkolásáról. Aznap pénteken este és szombaton már nem is mertek az emberek templomba menni. Még vasárnap délelőtt is kevesen jöttünk össze, hogy részt vegyünk Schwarcz Sándor vég­tisztességén. A temető udvarán volt a tájré és rögtön utánna a temetés. Szörnyű látvány volt a fiatal, erős ember holtteste a puskagolyó ütötte fekete sebbel; közvetlen közelről lőhettek bele. Feledhetetlen jelenet volt, amikor a megölt fiatalember édesatyja, a 70. éve felé közele­dő ősz ember fiának új, feltűnően szép díszítésű táleszének ciciszét cipőjével rátaposva poszellá tette, néhány szálat kitépve belőle. Nem emlékszem, hogy valaki is mondott volna gyászbeszédet, csak arra, hogy valamennyien sírtunk és zokogtunk az egész szertartás alatt. Fiatal életem legmegrázóbb napjai voltak 1920. májusának tragikus élményei. A gyilkos tisztek rövidesen eltűntek a városból. A főkolompos Tassy Gergely ellen bírói eljárás indult. Ő volt az egyetlen fehér tiszt, akire a rablás bűntettét sikerült rábizonyítani, ennek ellenére enyhén ítélték el, és amnesztia folytán szabadlábra került. Schwarcz Sándor fiatal felesége is nemsokára elköltözött kisfiával a városból, úgy emlékszem Zentára. Ott újból férjhez ment, a kisfiú valamely gyermekbetegség következté­ben meghalt. Idős nagyapja előtt talán mindvégig sikerült a gyermek halálának eltitkolása. A Délvidék Jugoszláviához csatolása segített ebben. Schwarcz Ignác rabbihelyettes élete 90. évében az Auschwitzba irányított vonaton halt meg. Vallásos, mély meggyőződésű, hívő, szép számú családdal bíró, hagyományokhoz ragaszkodó ember és kiváló tanító volt. Már az elemi iskolában megtanított bennünket a héber nyelvtan alapjaira, a bibliai szöveg nyelvtani elemzésére. Utólag tudtam meg, hogy ez a szigorú ortodoxia elveivel nem egészen egyezett meg. Schwarcz Sándor, Smül Doved ben Jichok halévi szürke márvány sírkövének héber felirata és a néhány élő kortárs emlékezete őrzi a halasi zsidóság első mártírjának emlékét. 1920. májusában még nem voltam 16 éves, de máris olyan korai keserű emlékekkel terhes, amelyek későbbi tragikus sorsunk alig elviselhető évei és napjai ellenére is mindvé­gig mélyen élnek bennem. A fasizmus későbbi rémségeinek főpróbája volt a 40-es évek nagy tragédiájának nyitánya, talán az egész emberiség pusztulásának kezdete. 252

Next

/
Oldalképek
Tartalom