Szakál Aurél (szerk.): …Legyen világosság. Emlékkönyv a Kiskunhalasi Izraelita Hitközség 150. évfordulójára - Thorma János Múzeum könyvei 10. (Kiskunhalas, 2001)
A kiskunhalasi zsidóság a 18. századtól 2001-ig - Ö. Kovács József: Zsidók Kiskunhalason a 18. század elejétől a 20. század elejéig
idegenek lévén, szemlátomást prosperálnak, az országnak kárára, mert csak az a kevés árenda a mienk, a többit Görögországba feleségeiknek kiküldik,... ők... azt kérik, hogy a tótokat és zsidókat portékákkal házanként járni és árnlni ne engednénk. Mivel pedig ebből mind magunk contribuens népének kára és fogyatkozása forogna, s nem is lehetne lakosainkat a szabad vásártól elfogni, s mindpedig az is felebaráti szeretet ellen lenni láttatnék, hogy messze földről, nagy testi törödelemmel elfáradozó szegény tótok maguk kevés portékájukat ne árulhatnák, mivel ők is az által keresik élelmeket, és ők is contributió alá vannak vettetve, ezen okokra nézve, mi a régi usustul recedálni nem akar ván, sem a tótokat, sem a zsidókat eltiltani nem kívánjuk, mert ők is a város jussát, a rőfpénzt hűségesen be szokták adni. ”15 Az ismert 19. századi jászsági görög-zsidó vetélkedés hátterében jól megfigyelhető a kerületi álláspont (a zsidók betelepedését még az 1840-es évek után is élesen ellenezték, a görögöket viszont támogatták) hatása, amely a görögök asszimilációját a Jászságban és a Nagykunságban sikeressé tette. A halasi zsidók 18. századi betelepedését, tevékenységét jól nyomon követhetjük Nagy Szeder István munkáiban.16 Egy 1744. évi adatot tart a legkorábbinak, amely egy Adám nevű gyapjúkereskedőről szól. A valóságban nyilván ezt megelőzően is megfordulhattak a vidéken, csak róluk nincs írásos dokumentumunk. 1759-ben már többen itt lakhattak, s innen jártak házalni a környező településekre. Ugyanezen évtől itt papot és imaházat tartottak. Létszámgyarapodásuk az 1780-as évektől indult meg: az óbudai, paksi, apostagi, jankováci (jánoshalmi), topolyai és vadkerti zsidókat a gyapjú vonzotta ide. 1784-ben a tanács külön megengedte, hogy a szombati vásár előtt a zsidók - vallásgyakorlásukra való tekintettel - pénteken árusíthassanak. A lassan szerveződő hitközség belső rendjéért mint másutt, úgy itt is a zsidóbíró felelt, akinek a helyi vezetéssel is állandó hivatali kapcsolatban kellett állnia. A kiutasítások idején, s egyáltalán a jogegyenlőség nélküli állapotban ez különösen nagy terhet jelenthetett számára. Az 1795. évi zsidóösszeírás feltételezhető pontatlanságai ellenére is alkalmas arra, hogy például a származási helyeket illetően megállapíthassuk: a zsidók elsősorban a Duna-Tisza közéről (Apóstag 5, Jankovác 4 családfő), illetve Budáról költöztek Halasra. (1. melléklet) A zsidók befogadását illetően a halasi tanács is kettős kényszer alatt volt: egyrészt valamiképpen eleget kellett tennie a kerületi és helyi tiltó utasításoknak, másrészt saját településének létfeltételeit is igyekezett javítani, ami egyúttal a létszámban és vagyonban is gyarapodó egyes zsidó kereskedők betelepedésének engedélyezését jelentette. A kondicionáló feltételek a befogadó környezetet és a letelepedni óhajtókat is a rendelkezések megkerülésére kényszerítették. A gazdasági-társadalmi-politikai és egyéni érdekek összefonódására világít rá a város monográfusa, aki egyes zsidók 18. század végi letelepedési engedélyét és ezzel a kerületi tiltások figyelmen kívül hagyását a katolikusok jóval korábbi - helyi ellenkezést kiváltó - betelepítésre adott válaszként is értelmezhető. A halasi tanács 1848 előtt igyekezett ellenszegülni a zsidókat kitiltó Jászkun kerületi határozatoknak, s a személy szerinti döntést vállalva, a nyilvánvaló haszonelvűséget szem előtt tartva engedte meg egyes zsidók bentlakását. Jellemző esetként említhető meg az, amikor 1796-ban két jankováci zsidó kereskedő befogadásáról egyenként szavazott 15 tanácsnok és a 20 főnyi redemptus képviselet. Egyhangúlag a házárendálás, a kereskedés engedélyezése mellett döntöttek, s azt is megengedték, hogy a családjukkal együtt lakjanak. A nevek alaposabb vizsgálata után a hatalom kiváltságos tagjai, és a mobil kereskedelmi szerepkörre vállalkozó zsidók szövetségére ismerhetünk rá: a döntéshozók nagy részének házaiban lakott a 49 főnyi zsidó lakosság. Sőt Túróczi István a kerületi utasítás ellenére az " a,um f QGbG 17
