Szakál Aurél (szerk.): …Legyen világosság. Emlékkönyv a Kiskunhalasi Izraelita Hitközség 150. évfordulójára - Thorma János Múzeum könyvei 10. (Kiskunhalas, 2001)
A kiskunhalasi zsidóság életének keretei - T. Molnár Gizella: A kiskunhalasi izraelita egyesületek
niszterhez kell felterjeszteni, aki azt láttamozza, majd ezt követően működhet az egyesület, természetesen a láttamozott Alapszabály szerint. A felügyeleti jogot az illetékes törvényhatóság gyakorolja. Ez a rendszer gyakorlatilag az egész korszak egyesületi életét tekintve fennmaradt, s meghatározó volt.3 A korábban létrejött egyesületszerü képződmények, társaskörök is egyesületi jelleget öltöttek a fennálló rendelkezések betartásával, az Alapszabály elkészítésével és láttamoztatásával, újak pedig kifejezetten csak ennek alapján jöhettek létre. Az alábbiakban Kiskunhalas város izraelita lakosságának egyesületeit, önszerveződő közösségeit kívánj uk bemutatni, melyek működését természetesen befolyásolták az ismertetett folyamatok, ugyanakkor mint látni fogjuk, az ortodox hitközség működése, belső rendje és hagyományai is meghatározóak voltak. Ezen túl a polgárosodó város élénkülő egyesületi életében is részt vettek az izraelita felekezethez tartozó polgárok is, akiknek száma folyamatosan növekedett a 19. század második felében/ Chevra Kadisa egylet Kiskunhalas izraelita lakossága körében a legrégebbi önszerveződő közösség a Chevra Kadisa, vagy Szent Egylet (hevra kaddisa) volt. Ez a szervezet a hagyományos zsidó szolidaritás szervezete volt5 és általában minden hitközség mellett működött, tevékenysége azzal szorosan összekapcsolódott. A temetés kegyes cselekedetének (gemilut haszádim) végrehajtására jött létre, a hitközség tagjaiból szerveződött. Eredete a 16. századra nyúlik vissza, amikor német közegben alakultak meg az első temetkezési egyletek, később más területeken is elterjedtek. A 18. századtól a temetkezési társulatok minden hitközséghez kapcsolódóan megalakultak és működtek/ Ez az oka, hogy a zsidó szolidaritási szervezetek közül a legrégibb mindenütt a Chevra Kadisa. Működéséhez a tagok saját tevékenységükkel járultak hozzá. (Ebben valószínűleg fontos motívum az a vallási előírás, hogy a halottról való gondoskodás a legnagyobb jócselekedet, 'mét micvá'.7) Feladatuk volt a vallási előírásoknak megfelelő temetés megszervezése, a halott körül előírt rituális szertartások elvégzése, a koporsó temetőbe szállítása. A temetésekről nyilvántartást vezettek, az elhalálozási nappal megjelölve. Ennek alapján számon tartották a halálozási évfordulókat és megszervezték a megemlékezéseket (hazkára, hazkoro), ami szintén vallási előírás volt. Ezen túl a temető rendben tartását is a Szent Egylet látta el. A későbbiekben a feladatkör némileg módosult: a 19. század második felében és a 20. században a halálozási évfordulókra való emlékezést többnyire már nem a Szent Egylet, hanem egy újonnan, direkt erre a célra alakult közösség, a Hazkora végezte. Ugyanakkor a polgári korban a Chevra Kadisa tevékenysége kiegészült a jótékonysággal, különféle jótékonysági, segélyező és önsegélyező intézmények fenntartásával, működtetésével is. így a polgári egyletek mintájává is vált. A kiskunhalasi Szent Egyletről egyéb iratanyag hiányában az 1888-ban keletkezett, a fentebb ismertetett előírásoknak megfelelően a belügyminiszteri láttamozásra elkészített alapszabályból és a hozzá kapcsolódó iratokból nyerhetünk információt/ Pest-Pilis-Solt- Kiskun vármegye alispánja 1888. július 20-án terjesztette fel a Magyar Királyi Belügyminisztériumba az egylet által elfogadott alapszabályt, melyet a minisztérium 1889. január 5- én láttamozott és vett nyilvántartásba. Ezt a dátumot kellene az egylet alapításaként figyelembe venni, azonban az említett iratok további információt tartalmaznak az egylet korábbi fennállására vonatkozóan. Az alispáni levél a9 „Halas városban 1826-ik évtől kezdve fennálló Chevra Kadisa egylet újjá szervezésére kidolgozott alapszabály tervezet” előtérjesztésé189
