Szakál Aurél (szerk.): …Legyen világosság. Emlékkönyv a Kiskunhalasi Izraelita Hitközség 150. évfordulójára - Thorma János Múzeum könyvei 10. (Kiskunhalas, 2001)

A kiskunhalasi zsidóság életének keretei - Gszelmann Ádám: A Kiskunhalasi Ortodox Izraelita Elemi Népiskola

A város elvárta, hogy a másik két iskolafenntartó egyházközség - a katolikus és az izraelita - hasonlóképpen dönt, s így az alapképzést teljes egészében a kezébe tudja venni. Mivel erre azok nem voltak hajlandók, a kemény erőszaktól sem riadt vissza a város vezetése, igényelve a Jászkun Kerület tanfelügyelőjének támogatását is. Az 1870. január 20-án általa készített jegyzőkönyvben a következőket írta: „Meggyőződtem arról, hogy a héber felekezet az 1868. évi XXXVIII. tcz. értelmében felekezeti iskoláját összhangzólag rendezni nem képes, nevezetesen a héberek iskolája vegyes, s a felsőbb osztályban a törvényben köteles tárgyakat nem tanítja. ... Kénytelen vagyok a közoktatási törvény XV.§-a értelmében a miniszter úrnak a hiányok felsorolásával megintendőül bejelenteni. És minthogy én meg vagyok győződve, hogy a fent nevezett felekezet iskoláját a törvénnyel összhangzó kellő karba az egyházközösség saját erején nem helyezheti: saját felekezete tanköteles gyermekeinek csak javára szolgálna, ha a közoktatási törvény 15. §-a szerint valószínűleg bekövetkező háromszori megintést be sem várva iskolájukat községivé alakítanák.”7

Mivel az izraelita hitközség ezek után sem volt hajlandó lemondani iskolájáról, a városi tanács az eddig nyújtott szerény támogatását is megvonta.8

Az egyház és a város elemi iskoláikat csakúgy tudták fenntartani, ha a tanulóktól tandíjat szedtek. Emellett 5%-os egyházi pótadó megfizetésére is kötelezték a szülőket. Ez jelentős anyagi terhet jelentett a családoknak. Az hitközség kevés esetben tudott eltekinteni ettől a jövedelemtől, mivel ebből kellett biztosítani az iskola működését, a tanító fizetését. Állami és városi támogatásra nem számíthatott. Nagyon szerény államsegélyt csak 1908-tól tudott az izraelita hitközség igényelni, mely összeg az egyik tanító fizetését fedezte. Az 1908. évi XLVI. törvénycikkel törölte el az állam a tandíjfizetést az elemi iskolákban, s tette lehetővé az államsegély igénybevételét.9

A tandíjfizetési kötelezettség, a pótadó a szülők elégedetlenségét váltotta ki. Az izraelita hitközség szigorú intézkedésektől sem riadt vissza a hátralékosokkal szemben.

„Egy botrányos eset történt a zsidó hitfelekezet iskolájában. A múlt hétfő délutánjában a tanulók legnagyobb részét a tanítók kiutasították az iskolából. Miért? Az elnök parancsolta! Szerinte minden gyermeket el kell küldeni, akiknek szülei nem fizették meg a tandíjat. A tanítók nem mertek az elnök ellen éljámi. Itt nagyon drágán mérik a tudományt. Évi 14 forint és az 5% egyházi adó. Ám ez az ő dolguk. De nagyon együgyű eljárás: a nemfizetésért a gyereken, sőt a tanügyön állnak bosszút! A gyerekek iskoláztatása állami érdek, létkérdés. Felhívjuk a felsőbb hatóság figyelmét erre az eljárásra, s reméljük, hogy a megfelelő intézkedést megteszik.”-írta a helyi újság 1887 májusában.1 0

A polgármester határozottabban kötelezte az izraelita hitközséget, a rabbit, a tanítókat, hogy a kiutasított tanulókat azonnal vegye vissza. "

Az elemi iskola fenntartói, elsőfokú felügyeleti jogkörét a hitközség megbízásából az iskolaszék gyakorolta. Ennek létrehozását az 1868. évi XXXVIII., illetve 1876. évi XXVIII. törvénycikk rendelte el. Legalább öt választott illetve tanácskozási joggal bíró tagja volt, köztük a tanítók képviselője is. Elnöki tisztét a mindenkori rabbi töltötte be. Hatásköre kiterjedt az iskolai költségvetés, számadások, vagyonkezelés ügyeire. Ellenőrzést gyakorolt a tanítás rendje, a tanítók munkafegyelme, az iskolai adminisztratív teendői fölött. Döntési joga volt az iskola tanítóinak megválasztásában, meghívásában, azaz megbízásában. A tanítás tartalmi kérdéseibe nem szólhattak bele.12Lényegében tehát az iskola mindennapi ügyeit, szervezeti rendjét ellenőrizte, szabályozta. Az évenként négy-öt alkalommal tartott ülésein hozta meg döntéseit az iskolaszék.

A népoktatási törvény kötelező iskoláztatást írt elő a 6-15 éves gyermekek számára. A tankötelezettségi törvény végrehajtásáért a város vezető testületé volt a felelős. E kötelezett173