Jankó Ákos: Kiskun parasztverselők - Thorma János Múzeum könyvei 9. (Kiskunhalas, 2001)
Versek - Gózon István
Kedves vadkerti vöm, János, Dolgaidban nem hiányos! Nem voltál soha goromba, Viszem emléked síromba. Áldva voltál szorgalommal, Kedveltelek nyugalommal, De már életemnek vége, Éltem gyertyája elégett. Gábor vejem, tés becsültél, Most örökre elvesztettél, Ha mentem látogatással, Fogadtál kézcsókolással, Nincs feledve mind idáig, Gyászsíromnak a szájáig. Mészárosné, kedves Sárám, Most már múlandóság vár rám, De ez változhatlan dolog, Nélkülem is legyél boldog! Nem simogatlak meg többet, Te se engem, mint beteget, Lejárt életem órája, Hűlt tetemeim sír várja. Most már bizonyosan, holnap Sírom felett süt fel a Nap. Szíves lesz a viszontlátás, Ott, hol angyal lesz trombitás. Mindig táplált a jó remény, Hogy a lelkünk nem tünemény. Égbe szárnyal, itt ahogy élt, Úgy kapja a jó, vagy rossz bért. Hatalmas volt a Dárius, Mégis meghalt mint a koldus; Berogytak az aranybányák Fiasítanak ott kányák. Itt maradt a sok százezre Nem ment vele, csak a neve.
