Jankó Ákos: Kiskun parasztverselők - Thorma János Múzeum könyvei 9. (Kiskunhalas, 2001)

Versek - Gózon István

Múta tőle elmaradtam,

Fejemet búnak hajtottam,

Kedves nékem erdő-berek,

Hol nem lát más, ott kesergek.

Ott sírok gyakran utána,

Ha tudná, bizony megszánna.

Szép volt, mint a szép szivárvány, Pedig asszony volt már, nem lány.

Gyászolom is, míg csak élek,

Más nőtől csókot nem kérek,

Ha adna is, nem esne jól,

Mert kedvesen hozzám nem szól.

Csak tűnődöm szép rózsámon, Mint özvegy galamb faágon. Látom, semmi nem állandó,

Hív szerelem is múlandó.

Túlvilágba se kívánnék Mást, ha őhozzájuthatnék,

Ott se vigasztalna úgy más,

Hol angyal lesz a trombitás.

Én se gyönyörködnék másba,

Úgy, mint feltalált rózsámba,

Hej, de ez csak ábrándozás,

Oda van a szép hálótárs.

Nem örülök az életnek,

Kit csak bús gondok gyötörnek, Unom éltem a magányban,

Ha szólhatnék végórámban.

így búcsúznék az élettől: Megfosztottál örömömtől, Elhervasztád szép virágom,

Jó éjszakát únt világom!