Jankó Ákos: Kiskun parasztverselők - Thorma János Múzeum könyvei 9. (Kiskunhalas, 2001)
Versek - Gózon István
Az Igazság vándorlása Mikor az Igazság még e földön jára, Bement szállást kérni este egy tanyára, így adta fel a szót, hogy ha ő nem fizet, Kaphat-e ingyen egy pohárka vizet? Mondván, úgy ehetném, már csak alig állok, De még azt se tudom, az éjjel hol hálok. Az is látszott rajta, hogy nincs egészsége, így háromfélére lévén hát szüksége. Erre így válaszolt a tanya gazdája:- Hogy nevezik kendet és hol van hazája? Mindenütt laknék én - ez volt a felelet,- De nem adnak szállást, lenéznek engemet. Pedig ami az én nevemet illeti, Azt az egész világ papja mind hirdeti. Igazság a nevem, itt van a passzusom, Vándorolnom kell, mert nincsen ősi jussom.- Hej barátom, addig mindig így szenved kend, Míg az első betűt ki nem vakarja kend Abból a passzusból, így szólott a gazda,- Mindenütt azt mondják, háljon kend a gazba! Hanem ha „I” nélkül csak „gazság” marad ott, Nem lesz a ruhája ilyen viselt, kopott. Mert hát a szerencse nem tart igazsággal, Egy bordában szőnek azok a gazsággal. Felsóhajtott ekkor a szerény Igazság Mondván: - Köszönöm, de nem leszek huncutság. Nem lehetek más, csak aminek születtem, Passzusomból az „I”-t ki nem törülhetem.- Gyarló élet pedig az a sok vándorlás, Maga egy nyavalya szinte a koplalás. Hallod asszony, ha nincs pénze, nem fizethet, Adjál neki vize, szomjan el nem veszhet! Szánd meg, tégy elébe kenyeret, fokhagymát, Odakint a béres majd ád alá szalmát.
