Jankó Ákos: Kiskun parasztverselők - Thorma János Múzeum könyvei 9. (Kiskunhalas, 2001)

Versek - Gózon István

A kis Manzli jó őr a gúnyánál,

Megér ő egy tehenet nyájánál,

Hát a Tombáz, maga is megőrzi,

Azt két farkas, magát, le nem győzi!

Ha a lopót összesen zavarják,

Jól harcoljon, ha szét nem szaggatják.

De azért, ha kimentek, nem bánom, Kettőtöké az én szép két lányom.

Kiment most a két új vő aludni,

Vagyis inkább elmentek ők lopni.

Jó lesz egy tehén-hús mennyegzőre,

Ne unjon a vendég egyfélére.

Négy hét múlva meg lön az esküvő,

Gyűlt a koma, sógor mindenfelől,

Nem látott még lagzi annyi komát, Mindenik vitt előre egy birkát.

Addig el sem ment, míg meg nem nyúzta, Előre is bál volt, szólt négy flóta,

Végtére már annyi vágót hordtak,

Hogy helyet a húsnak nem találtak.

Mikor aztán mentek esküvőre,

Tíz kocsi nép ment el kísérőbe.

Büszke fickók ültek paripákon,

Össze is kelt az új pár Izsákon.

Onnan voltak hangászok fogadva,

Vitték őket kifelé, nyargalva;

Szegény morék azt nem is gyanítva, Hazafelé, hogy mennek jajgatva.

Elsőbb midőn kiértek Bugacra,

Sokat adtak, ha szólt, a Biczókra. Engedték ők, mint házigazdának,

Nem volt szabad lenni gazdának.