Jankó Ákos: Kiskun parasztverselők - Thorma János Múzeum könyvei 9. (Kiskunhalas, 2001)

Versek - Gózon István

Szép ifjú volt Baski Gyuri, kár hogy nem volt szerencsés, Akkor végezte ki magát, mikor nem volt menekvés.

Ne kerüljön zsandárkézre, szívébe lőtt magának, így lett vége Monostoron a szép gavar betyárnak.

Azt sok példák, történetek bebizonyították már,

Gyáva ember nem volt, nem lesz soha hírhedett betyár.

A nagy cserfát néha addig tekergeti a vihar,

Míg ki nem dől, de a bodza azt se tudja, mit akar.

A bugaci juhászok

Mint Nagybugac, nincs olyan vad puszta, A csikó, ha ott nő fel, nem lusta. Kunhalas és Kecskemét közt fekszik,

Ott a gyermek betyárnak növekszik.

Ott született híres Bogár Jakab,

Virág Miska, aki sokat volt rab,

Rajos Jóska midőn betyárkodott,

A bugaci pusztán tartózkodott.

Rózsa Sándor ha barmot szakajtóit,

Oda hajtá, legjobb helye volt ott,

Komája volt a bugaci gulyás,

Úgy nevezték azt - Ubornyák András.

Ha aztán jött kupec túlsó félről, Elhajtották erről a vidékről.

Ha kupece nem ment a jószágnak, Elhajtották együtt orgazdának.

Ma is jár még e pusztán sok falka, Számadó volt ott hajdan Repetzka. Bársony nyereg alatt járt szamara,

Tükrök voltak subájára varrva.

Később aztán lett ő fejős juhász,

Zsíros, piszkos, mint a pálosi jász.

Ő helyette lett a Biczók Imre,

Annak bízták a falkát kezére.