Jankó Ákos: Kiskun parasztverselők - Thorma János Múzeum könyvei 9. (Kiskunhalas, 2001)
Versek - Gózon István
VERSEK GŐZÖN ISTVÁN Vallomás Verselni akarok e kis könyvecskében, Csakhogy nem érek rá máskor, csak úgy télen. Az meg még nagyobb baj a rá nem érésnél, Hogy éjjel kell írnom egy pislogó mécsnél. Azonban tanár sincs, aki tanítana, Ahol elhibázom, meg-meg igazítna. Szeretnék én olyan tudóssal beszélni, Ki az én pályámon költő tudna lenni. Gyakorlást kívánna, nagyot a tudomány, Silány a költészet, ha nincsen tanulmány. Még ha van is, aki nem arra született, Az olyan jó költő sohasem lehetett. Hát én tanultságból még részt sem vehettem, Azon ösztönt bennem majd mindig éreztem. Azután végtére azt okozta a vágy, Most gondok közt készül mind a rím, mind a tárgy. Mégsem nyughatok, mert költőnek születtem, Csakhogy a fátumtól más útra űzettem, Mégis, ahogy tudom, majmolom a költőt, Pedig elhagytam már a hatvan esztendőt. Érzem, hogy az időm nemsokára lejár, Most mutatom már meg, mit tud hát egy kontár. Baski Gyuri nótája Betyár vagyok, nagybugaci ménesből van paripám, Nem sajnál más, ha zaklatnak, csak egyedül a babám. Jelen voltam Sumárnál is, a bajai rabláson, A két Bogár, s Dönti Péter, négyen voltunk rakáson!
