Jankó Ákos: Kiskun parasztverselők - Thorma János Múzeum könyvei 9. (Kiskunhalas, 2001)
Kiskun parasztverselők
városnak. Ez egyesületeken kívül ezidőben létesültek a különböző iparos és egyházi körök is.35 A közművelődés jelentős eszközei voltak Kiskunhalason a helyi újságok, melyek a legfontosabb eseményekről tájékoztatták a lakosságot, és a parasztság ismereteit jelentékeny módon bővítették. Az első hírlap megjelenése után a lakosság olvasmánya között egyre nagyobb szerepük volt az újságoknak. Ezek eleinte hetenként, később hetenként kétszer jelentek meg. Az újságok hosszú sorában első volt az 1882- ben megjelent Halasi Újság. A század végéig nem kevesebb, mint nyolc féle hetilap jelent meg egymást váltogatva, az első világháború előtti időben pedig egyszerre három újságot is olvashatott a lakosság.36 5. Kiskunhalason a XVIII. század végén és a XIX. század elején a vagyonosabb és iskolázott polgárok közül többen foglalkoztak versírással, de már ebben az időben parasztok is készítgettek alkalmi verseket. E parasztverselők már leírt alkotásai idők folyamán elkallódtak, ma már szerzőjük nevét sem ismerjük. Annál nagyobb számban maradtak meg a XIX. század második felében és a századforduló idején élt parasztköltők versei. E parasztköltők között legkiemelkedőbbek voltak Gózon István, Gyenizse Antal. Egyed Izsák János. Bacsó László. Kis Illés Imre. Modok Sándor és Vas Imre. Mint láttuk, alkotó tehetségük nem volt egyedülálló parasztságunk körében, ilyen tehetségek az ország más részein, városaiban, falvaiban is születtek, alkotásaik azonban nagyrészt elkallódtak, vagy feledésbe merültek. Kiskunhalason Nagy Czirok László több mint 50 esztendőn át különös figyelmet szentelt a népélet minden eseményének, nagy gonddal gyűjtötte össze a helyi népszokásokat, a népi alkotások minden emlékét, így nem kerülhették el figyelmét a múlt század végén és a századforduló idején verselgető parasztok munkái sem. érdeklődését anyai nagyapja, Gózon István iránti tisztelete is a parasztköltők felé fordította. Mint a népélet emlékeinek kutatója, feladatának tekintette a parasztverselők munkáinak összegyűjtését. Gózon Istvánnal való közeli rokonsága és gyermekkorában vele gyakori együttléte biztosította számára munkájának sikeréit. Diák korában a vakációk ideje alatt kijárt az öreg költő tanyájára, ahol Gózon saját emlékeiből mesélgetett, verseiből olvasgatott fel neki, s nagy élettapasztalatából fakadó hasznos tanulságokkal járó bölcs tanításokkal látta el unokáját. Gózon István révén már gyermekkorában kapcsolatba került annak parasztköltő társaival, s ez a kapcsolat segítette a parasztverselők viszonylag teljes anyagának összegyűjtésében és megmentésében. Az így összegyűjtött irodalmi-népköltészeti anyag a parasztköltészetnek az ország egy szűk területéről eddig leggazdagabb emléke, mely helyi, vonatkozásaival az egykori kiskun paraszti élet hiteles ábrázolása, valamint a sajátos társadalmi és politikai tudat hű kifejezője.37 A parasztköltők verseiket főként télen készítették, de munkaidőben is felhasználták szabad idejüket a versírásra. Ünnepnapokon, hetes esők idején s'álmatlan éjszakákon is születtek verseik. Esténként, sőt néha egész éjszakán át pislogó gyertya vagy mécs világánál gólya- vagy lúdtollal írogattak. írtak alkalmi verseket, 21
