Szűcs Károly: Lakatos Vince a fotográfus - Thorma János Múzeum könyvei 8. (Kiskunhalas, 2001)
Képek és szemelvények
Egy őstehetség képkiállítása a központi iskolában Érdekes képkiállítás nyílt meg vasárnap délelőtt a központi iskola földszinti termében. Bédi Sándor halasi fodrászmester, akinek néhány képével már itt-ott találkozhattunk, eddig festett összes képéből állított ki 66 darabot. (...) A terembe lépő látogatónak első, ami szemébe tűnik, a lemondott angol király és Simpson asszony életnagyságú, teljesen tökéletes művészettel megfestett képe. Körülötte meglepően élethű portrék, köztük a mester önarcképe. Aztán felsorakoznak a tabáni utcák, tóparti részletek; egy igen szép és tökéletes őszi hangulatú kép a debeáki buckák közül. Erdőrészletek, fehértői naplemente és a cserepesi cigány-város olyan eleven, hogy az ember szinte hallja a dádék szavát és érzi a putrik füstjének szagát. (Halasi Hírlap, 1937. augusztus3. 2.o.) Vackor, a göbölyjárási postakutya Hát igen, a háború után nagyon nekirugaszkodott az élet a göbölyjárási homokon. Kövesút futott át a pusztán, s annyi mára tanya, mint égen a csillag. Stefánia-kirendeltség, két iskola, bába, bikaistálló, passzushivatal, de még két vasúti állomás is van. Sőt íme, a dűlőúton egy különös menet közeleg, és azt mondják, hogy ez a tanyai posta. A „posta”, mármint Nagy Elek levél kézbesítő, 'uraságoktól levetett’ egyenruhában ül a szélestalpú kerékpáron, nyakában a nagy bőrtarisznya. A bicikli előtt meg hámbafogott hatalmas farkaskutya üget kilógó nyelvvel. A kutya úgy húzza a kerékpárt, hogy csak úgy porzanak végiga homokon. Megállítjuk a kutyafogatos postát, aki így okosítja fel azálmélkodóvárosi népet:- Vackort esztendeje kaptam a tanító úrtól. Először csak azért vittem magammal, hogy lögyön, ki őriz, ha késő este mögyök a hivatal után. Mert pisztolyt nem ád a posta, pedig itt könnyen leüthetik az embört. Tuggyák, hogy elseje táján 6-700 pengő is van a tarisznyámban. Elsorolja aztán Nagy Elek, úgy is mint postahivatal, hogy a Vackort azért kellett befogni a hámba, mert rettentő nehéz a járás a homokon, és 10 kilométeres körzetben 50-60 km-t is meg kell tenni naponta. A hatalmas, erős farkaskutya úgy elhúzza a kerékpárt, hogy neki csak ott kell nyomni, ahol nagyon barátságosan marasztalja a homok. Vackor már egészen jól beletanulta hivatalába. Ha keresztúthoz érnek, csak hátranéz, a posta meg int: Vackor jobbra! És Vackor jobbra fordul. Nagy segítség a tavaszi szeles időjárásban a jó kutya, nála nélkül mán lemázsátvolna a mesterségről. (Halasi Hírlap, 1938. május 3. 3.o.) 3 7
