Szűcs Károly: Lakatos Vince a fotográfus - Thorma János Múzeum könyvei 8. (Kiskunhalas, 2001)
Képek és szemelvények
egy félévszázad alatt. Az a nagy tanulság pedig, hogy a Duna-Tisza közének hullámzó futóhomoktengere nagy akarattal, kitartó munkával és- egy kis anyagi megalapozottsággal, mindenütt aranyat érő, dús vidékké válhat, feltétlenül Szathmáry Sándorék példájából domborodik ki.... Szőlőt, gyümölcsfát ültettek, oltottak, szemeztek, metszettek, kötöztek; mindent maguk és ketten. A derék kunok abban az időben még nem sokra becsülték a gyümölcsöt, de abban sem ők voltak a hibásak, mert nem lehetett értékesíteni. Csak néhány odvas alma- és szilvafát tartottak szőlőikben, hogy 'hasszükségre' legyen. Olyanok is akadtak, akik lemosolyogták a tanár urat, hogy „na sok pénze lühet, beleszórja a homokba”. Szathmáryék azonban dolgozgattak tovább. Csemetekertészetet létesítettek, de annak a jövedelméből folytatták lépésről-lépésre a homokon való honfoglalást. Kb. 50-55 esztendővel ezelőtt szerzett Szathmáry Sándor valahonnan 3 szál kiefer-körte csemetét. Özvegy Sz. S-né már nem tudta megmondani, honnan származott a 3 csemete, hogyan jutott a férje hozzá, de az bizonyos, hogy a kieferamerikai fajta. Éppen beiratkozások voltak, a három csemetét Sz-né ültette el a felsőkisteleki birtokon, s ő oltogatott azokról más körtefákba. Erről a 3 csemetéről nevelték azután ezrével a kiefer-fákat, s maguknak lassan 10 holdas területet telepítettek be vele. Természetesen rengeteget adtak a szomszédoknak, és a példájukra felfigyelő más gazdáknak a piacon. Sz. S. felfogása az volt, hogy gyümölcsöt csak úgy lehet jól értékesíteni ha egy fajtából nagy tömeg van. És ez számítás bevált. 1912-ben bekövetkezett halálakor már az „orexportőrje” /így/ versengett a felsőkisteleki kieferért, s a világháborús konjunktúrát a minden porcikájában gazdálkodásra termett özvegy kitűnően ki tudta használni. A 10 hold kiefer valósággal ontotta a pénzt, és a 20-as évek elején özv. Sz. S-né már közel 1000 holdas birtokot szerzett. Hamburgba, Londonba egész vonatra való kiefert szállított egy-egy őszön a hónapokig hűtőházi tárolás nélkül elálló, befőzésre kiválóan alkalmas kiváló körtéből. (Halasi újság, 1942. június2.2. o.) Az akarat csodái Halas homoktengerében Legcsodálatosabb élménye volt a tanyabejárásoknak Tallér Vendel kis homokbirtokának megtekintése. Ez a kis gazdaság 15 évvel ezelőtt csupasz homok volt, fű sem termett rajta. Valóságos legenda az, ahogy Tallér Vendelék ezt a földet megszerezték s ahogy emberfeletti akarattal, gigászi munkával virágzó paradicsomot csináltak belőle. (...) Mikor a frontról hazajöttem - mondja Tallér Vendel - nem volt nekem az égvilágon semmim. Napszámba, aratni, nádat vágni jártam, éjjel pirosító gyökeret szedtem a feleségemmel együtt, s így spórolhattunk össze két tehénkére valót. (...) A piacon láttam egyszer, hogy egy kosár paprikáért annyi pénztadnak, mintegy mázsa rozsért. Hátgondoltam, kertészkedekén is. (...) Három tyúkjuk volt, annak a tojásából tellett ki az apró házi szükséglet s minden garasukat a homokba ölték. Ha éjjel két órát aludt, már bántotta a lelkiismeret. Konyha kertészetet rendezett be, s mert víz kellett, hát a feleségével kutat ástak. Az asszony húzta a vizet, ő meg4- 5000 locsolóval is széthordott este a holdvilágnál. Később a várostól 500 darab akciós gyümölcsfát kapott, abból gyümölcsöt telepített, - majd szőlőt ültetett. A konyhakertészkedés a múlt évben már7500 pengőt hozott. (Halasi Hírlap, 1936. május 31.1. o.) 23
