Szakál Aurél (szerk.): Péter család - Thorma János Múzeum könyvei 5. (Kiskunhalas, 2000)
Péter Ferenc: Családkönyv a nemes kiséri Péter családról
ámbátor magam is egésségtelen voltam, mégis arra határoztam magamat, hogy eggyütt a Feleségemmel hozzája elmenjek. Aminthogy 18ä Febr. el is indultunk a leírhatatlan nagy sarak és alkalmatlan idők között. Talán 5— napra a Leányomhoz Veszprémbe felértünk, ott olly szerentsétlenül jártunk, hogy Veszprém alatt elsetétedvén, amidőn már a Városhoz olly közel voltunk, hogy a Gyertyákat is láttuk, a Lovak eggy ott álló Kereszttől megijjedvén és félretsavarodván, eggy nagy árokba beledűltünk, és a Kotsi felfordulván, kevésbe múlt el, hogy nyakunk, lábunk s.a.t. ki nem tört. Ekkor már Ferentzet Veszprémbe találtuk, valamennyire jobban lévén, Szőke László által odahozatott. Mi ott 2 napokig mulatván visszafordultunk, őtet pediglen további meggyógyulásáig otthagytuk, aminthogy az Idők megjobbulásával hazajővén, ezenn Tavaszt itthon töltötte. Több rendbeli okaimra nézve Ferentzet Pápára visszavinni nem akarván, hogy még is valamit tsinálhassanak belőlle ’s a Vallást is megtanulhassa, arra határoztam magamat, hogy a Debretzeni Collegiumban ugyan, aminthogy 1806— 1 Is Júli. el is vittem őtet Debretzenbe, és ott, hogy a német nyelvbe is gyakorolhassa magát, eggy betsülletes Evangelicus Német vásároshoz adtam Kosztra, a T. T. Professor Uraknak felvigyázások és gondviselések alá különössen ajánlottam, ’s mellé eggy Correpetitor Deákot is fogadtam. De ezenn iparkodásom ’s igyekezetem is nem sült el úgy, mint amint én szerettem volna, mert a T. T. Professor Urak jó előre megírták, hogy Ferentznek nem lévén kedve a tanulásra, tzélomat benne el nem érem. Azért is következett 1807* Esztdben llä Júni. ismét elmentem hozzá Debretzenbe ’Sigmond Báttyával eggyütt, és a dolgot akképpen találván, amint a T. T. Professor Urak tudtomra adták. Ferentzet magammal végképpen hazahoztam. Még is akarván Ferentzből valamit tsinálni, következett Tavasz felé, úgymint 22. febr. 1808. eggy Ifjú Academicust, azaz T. Csikós József, elsőben Újjvidéki, most pediglen T. Baranya Vgyébe Kői Prédikátor Urat fogadván mellé olly tzélból, hogy eggy szobába lakván vélle, mind az elébbeni általa hallott Tudományokat repetáltassa vélle, mind a Ftazai Törvényeknek közönségessebb Tzikkelyeit proponálja néki. Ez az Úr közel fél Esztendőt töltvén el vélle, de annak is tsak annyi haszna volt, mint az elébbeni igyekezeteimnek. Hogy mégis lásson, hallyon és tanuljon ’s tapasztaljon valamit, ekkor Pestre szándékoztam vinni, valami Jó Helyre Patvariára ’s következésképpen Jurateriára. De az akkor háborús Idők miatt a Törvények folyamatja megszűnvén, hogy az Időt itthon hasztalanul ne töltse és ragadjon reája valami, elvittem 1809b Febr. elején Bajára nevezetes Prókátor, és több Nemes Famíliák Fiscalisához, Demeter Pál Úrhoz, hogy azonn Úr mellett, mind a T. Ns Veszprém Vgyén mind az Uraságok Székén tapasztaljon és tanuljon valamit. Itt 8 Hónapokig tartván, amidőn azonn Úr is megírta volna, hogy jobb ha hazahozom. Azonn Esztdb 7^ Hónapba hazahoztam, és a Gazdaság mellé állítottam, amellyet azólta a magam manudictiója alatt igen nagy okossággal, észszel, szorgalmatossággal ’s maga nem kíméllésével viszen is, ’s ha Isten élteti ’s valami Jó és takarékos Felesége lészen, szorgalmatos és tüzes Gazda leszen belőlle. Mindezekből az tettszik ki, hogy mindenre születtetni kell az Embernek. Ferentz tanulni nem született, de a Gazdaságra minthogy reá született; azomban fiatal Ember lévén, a Gazdaság folytatásában ollyanokat vitt végbe, amellyeket tsudákozni lehetett. Zsigmond Báttya többet tanult, és annak a Hivatalok folytatására vagy viselésére van minden kedve ’s szándéka; de a Gazdaságra reá sem ügyel. Sajnállom, hogy mindeddig meg nem házasodott; de ha Isten Eő Szent Felsége éltet, most ebben az Esztdben meg kell lenni. Most folytatom a magam életét. Budáról az Országgyűlése 1790^ ad 15“ 9— Pozsonyba által tétetvén, azonn Napon ottann F. II* Leopold M. Országi Királynak koronáztatott, előtte pediglen 2 napokkal, úgymint 12- 9— a Fels. Feő Hertzeg Sándor Leopold Magyarországi Nádorispánynak választatott, akinek Budán T. Pest Vgyei Főispányságába leendő pompás beiktatása a következendő Esztendőre halasztatott. Mostani Ország Bírája nagy Mtságú Ürményi József Úr Eő Excellentiája Fels II* Leopold által T. Báts Vgyei Főispánynak resolváltatván, abban Eő Excellentiája 1709b Néh: Mltsgos Báró és Békés Vgyei főispán Ortzi József Eő Nagysága által Zomborban, igen nagy pompával és temérdek sok Méltóságoknak a T. Vgyék Követeinek jelenlétekben instáltatott, amellyre a T. Districtusok is meghíva lévén, arra akkor Főkapitány és Klyi Tanátsos Boros Sándor Úr menvén el, tsupántsak 39
