Szakál Aurél (szerk.): Péter család - Thorma János Múzeum könyvei 5. (Kiskunhalas, 2000)
Péter Ferenc: Családkönyv a nemes kiséri Péter családról
gondolkodni, hogy Veszprémet odahagyván, a maga Jószágába Bolhásra mennyen lakni, amellyet nékem is tudtomra adván; minthogy én tudtam, hogy ő az odavaló igen tsekély Jószágából meg nem élhet, emlékeztetvén ötét a maga nékem tett fogadására is, kívántam ötét ezenn szándékáról leverni, de lehetetlen volt, hogy azon szép Jószágot, amellyet az Attya a Kenesiana, vagy Szondiáng fúndatiónak zálogba adott, kiváltsa, azomban az Atyai elrongyollott örökséget is kezére keríthesse. Ezenn Jószág kiváltására pénzre lévén szüksége Szőke Lászlónak, tőllem nem mert kérni, ’s minthogy már akkor mi sok helytelen tettei miatt alkalmasint elidegenedtünk tőlle, tudta, hogy bizonyossan nem is adok nékie; környülvette tehát Néh: Fő Tiszt: Tormássy János Urat, és azon Úrtól exoperált a Superintendentia pénzéből 3500; ezenkívül a magáéból is adott 2000 ftokat. Ezen summákon tehát Szőke László azonn Jószágát a Kenesiána fundatiótól kiváltotta; de még Házra vöt szüksége, mert amelly 2 közönséges Házak azonn Jószágon voltak, abban lakni nem akart, hanem az Atyai pompás épületű, de elrongyolt Házat akarta a Testvérjétől megszerzeni, amellyre én tőllem kért pénzt. Én eleinten ellenzettem nékie, azon okból, hogy ezen Ház reparatiójára, sok költség kívántatván, szegény Legény lévén, még most a Jószágán lévő Házban is meglakhat; de ő szándékáról eggyátallyába nem akarván elálni; tsakugyan a Háznak magáhozvaló váltására adtam nékie 800 ftokat, amellyeket 1806- Januariusba Kis Mihály Gazdámtól küldöttem fel nékie. Következendő Tavasszal pedig a Leányommal ide Halasra lejövén hozzám, akkor ismét ezen Ház reparatiójára adtam nékie 200 ftokat. Bolhásra lejövén lakni elsőben lovakat kért tőllem; adtam nékie 2 igen szép fiatal szürke kantzákat, azután Tehenekre, ökrökre lévén szükség« 1806— Tavasszal adtam nékiek 2 Borjas Tehenet és 4 ökröt, ezenkívül vetnivaló és élelemre való búzát, árpát, zabot, s. at. Továbbá, hogy jobban subsistalhassanak, azt ajánlottam nékie, hogy amelly 3500 ft. Summát a Superintendentiától felvett, annak az Interessét Esztendőnként én meg fogom fizetni helyette; amellyet több Esztendőkig fizettem is. 1808- Tavasszal ismét adtam nékie 2 szép jármos ökröt és 2 igen szép 4— fű borjas Teheneket, egész kotsi vetnivaló árpát, zabot ’s egyebet is, mindent ami tsak tőllünk kitelhetett. A szegény Leányomat mindaddig magam ruháztam. De mindezek kevesek lévén Szőke Lászlónak, külömb külömbféle színek és mesterségek által több több pénzt, és egyebet akart tőllem kitsalni, de én már akkor Szőke Lászlót esmervén, és azok nékie nem succedálván, kezdette a Leányomat motskolni, szidalmazni, kurvázi &. &. azzal akarván engemet a pénzadásra reá venni. A szegény Leányom mind személyessen, mind Levélbe sokat panaszolkodott, ollyat is írván, hogy már a sok motskolódásait ki nem álhatván, valami nem várt szerentsétlenségre fog vetemedni. Mások is részszerént sub anonymo, részszerént nyilván sokat írtak ’s beszéltek felőle, hogy illyen amolyan bő költő, már sok adósságokat szedett fel, és az Obligatorialissa alá a Leányom Nevét is hamissan aláírta; azomban illyen amolyan nagy Impostor feslett életű &. &. gondoljak valamit a Leányomról. Elmentem hozzá magam személyessen két ízben is, de ő szokott mestersége által láttatott magát kimenteni; azomban a szegény Leányomnak is tsak azt mondottam és írtam, hogy szenvedjen nékie. Meg azután is külömb külömbféle álnok mesterségekkel kívánt engemet Szőke László arra venni, hogy én pénzt adjak néki, vagy az adósságot fizessem, de semmi módon nem boldogulván, a Leányomat szüntelen káromlotta, motskolta; mindenekelőtt és minden tartózkodás nélkül Országos és mindenekhez tsapongó Kurvának kiáltotta, holott maga azonn Idő alatt is Szolgálóival, Béresnéivel ’s másokkal a legfertelmessebb és fajtalanabb életet gyakorlott. Ezenkívül Pestre bemenvén ott a Kurvákkal 5, 6 száz ftokat is elköltött. A szegény Leányomat mindenekelőtt még azzal is motskolta, gyalázta, hogy a Leánykája sem ő tőlle való, fattyú, mással valakivel tsináltatta; sőt hogy őtet meg akarná étetni, és ő addig az ételhez hozzá sem mer nyúlni, míg a szegény Leányom belé nem márt, félvén, hogy méreg légyen benne, és hogy ő nékie mindenkor bizonyos prelservatívát kell magánál tartani annak elkerülése végett. Holott Pesten a Kurváknál frantzot kapván, az ellen kellett néki szüntelen orvosságokkal élni, nagy tsuda, hogy a Leányom el nem romlott tőlle. De ki tudná Szőke Lászlónak Istentelenségeit és mesterséges tőreit leírni, amellyek tsak mind arra tzéloztak, hogy tőllem pénzt tsikarhasson ki; de nem boldogulhatván utollyára akkori T. Veszprém Vgyei feő Nótárius, most pediglen a Mélt: Klyi Táblán Protonotarius és Sz. István Király Keresztye vitézét Márkus Ignátz Urat Eő Nagyságát vette fel eszközül, hogy a tisztelt Úr disponáljon engemet arra, 30
