Szakál Aurél (szerk.): Péter család - Thorma János Múzeum könyvei 5. (Kiskunhalas, 2000)
Péter Ferenc: Családkönyv a nemes kiséri Péter családról
qualificalt személy volt. Én ötét mind gyermekkorába, mind pediglen hol én önállók Ketskeméten, hol ő minállunk itt Halason gyakran megfordulván igen jól esmértem, nevezetessen ez előtt való Esztendőben a Házunknál huzamos ideig lakván; vélle sok időket töltöttem, ’s őtet eggy Derék okos Személynek tapasztaltam, nem voltam tőlle idegen; de hogy őtet kivált még akkori jövendőbeli Házastársamnak vegyem el; más lévén az én tzélom, arról nem is gondolkoztam; sőt ugyanakkor ott nállunk laktába eggy Jó Barátomnak comendáltam, hogy vegye el magának feleségül. Aminthogy nem kevéssé confundálodván a szegény bold. Testvérem Levelén, azonnal visszaírtam, hogy én a Házasságról még most nem is álmodozom, ha láttszott is bennem valami hajlandóság Tóth Judith eránt, az éppen nem arra való volt, hogy én őtet jövendőbeli Feleségemnek elvegyem, mert én mihelyest Pestre mentem, az belőllem azonnal elenyészett, ’s rólla egésszen is el felejtkeztem &. S kértem engedje meg, hogy én még tovább is Pesten lakhassam, és tanulván ’s prokátorságra felesküdvén, feltett tzélomat elérhessem. De ismét más Levelét veszem a bold. Testvéremnek, amellyben minden módon arra kíván disponálni, hogy vessek véget tanulásomnak, mennyek haza, házasodjam meg, ’s in specie Tóth Judithot vegyem el, hozzáadván utolsó árgumentumul azt is: Hogy az Édesanyánk Asszonynak az a változhatatlan akaratja. Ezeket megolvasván valóban megszomorodtam, de már ekkor gondolkozni kezdvén ’s meggondolván azt, hogy ha az Édesanyámnak és a Testvéremnek ebbéli akaratját ’s kívánságát nem tellyesítem, ’s mást valakit ollyast veszek el magamnak Feleségül, soha vélek békességgel meg nem lakhatom. Azomban Tóth Judith eránt viseltetett elébbeni indulatom ’s hajlandóságom is visszakerülvén, ezekhez járult 21 Esztdős létem, ’s az illyenekre leghajlandóbb időm. A Testvéremnek kedvezően válaszoltam, olly formán, hogy majd hazamenvén otthon a dologról végezzünk; aminthogy én Sz. Istváni Terminus végével Pestről hazamenvén, annyiban megállapodtunk a dologban, hogy én ugyan elveszem Tóth Judithot, de még fél vagy 3/4 Esztendeig Pesten fogok lakni és Prokátorságra fel fogok esküdni. Melly kívánságomat elfogadta a bold. Testvérem is, de azzal a feltétellel, hogy én elmenvén Ketskemétre, a dolgot jelentsem meg Tóth Judithnak, úgy az Édesannya Asszonyának és attyafiainak, és ha azok is megeggyeznek a Dologba annak megtartására egymást kézbe adással is kötelezzük. Aminthogy én Ketskemétre el is menvén, és az egész dolgot az Édesannya Asszony, Testvérbáttyai, úgy Édesannya Asszony Testvérjei, Néh: Idősbb Sárközy János és Sárközy Pál Urak jelenlétekbe elmondván, ’s azok által is a dolog elfogadtatván, magunkat egymásnak kézbe adással leköteleztük, de minden Jegyváltás nélkül, éppen a Nevem napján azaz 418— 1778-Esztdb. Ezek ekképpen végbemenvén a Terminusok beállásával én is felmentem Pestre, és lassan- lassan a fellyebb elöl számlált Jó Barátimmal készülgettem a Censurára, a Juristítiumokra haza jővén mindazok alatt, mind jövet menet Tóth Judithot meglátogatni el nem múlattam. De az én bold. Testvérem tüzes és a maga feltett tzéllyaiba nyughatatlan Ember lévén, nem maradhattam tőlle, mind otthon léttembe személlyessen, mind pedig Pestre küldözött Leveleibe is szüntelen arra ösztönözött, hogy vessek véget az én ott való lakásomnak és tzélomnak, mennyek haza és vigyem elkezdett dolgomat tökélletességre. Eleinten idegen voltam a dologtól, minthogy már a következett Terminuson bizonyossan felesküdtem volna Prókátornak, de nem maradhatván tőlle, azomban az illyes környülállások között az Elmém is a tanulásra minteggy alkalmatlan lévén, anélkül, hogy Prokátorságra felesküdtem volna, engedtem kívánságának és Sz. László Király napkor 1779- Kedves Barátimtól nem kevés sírások között megválván, Pestet végképpen odahagytam. Ezek ekképpen végbe menvén a mi Kézfogónk is következett Július Hónapnak 13— 1779- megesett. Az én részemről Násznagyok voltak Néh: Feő Tiszt: Super: Tormásy János és Dlis Kapitány Herpay Mihály Urak. Jegyet adtam a Feleségemnek eggy darab 10 aranyat nyomó és Házasságot ábrázoló Aranypénzt, ezenkívül 12 Körmötzi Aranyat, eggy Arany smaragdal és 2 gyémántal ékeskedő gyűrűt, amelyhez hasonlót kellett a szegény bold, ángyomnak is tsináltatni, másikat Krongoldból valót és eggy nyíllal által ütött ’s Rubintokkal kitzifrázott szívet mutató gyűrűt, amellyet Pesten magam vettem, eggy szív formára Ezüstből tsináltattam Pixisbe, amellyet hasonlóképpen magam készíttettem. A Feleségem részéről Násznagy volt Néh: Püspök Feő Tiszt: Veresmarty Sámuel Úr; ezenn 2 Papi Násznagyurak hosszas és elmés Dictiókkal vitték végbe ezen functiójokat. Bold. 23
