Szakál Aurél (szerk.): Péter család - Thorma János Múzeum könyvei 5. (Kiskunhalas, 2000)
Ferró Róza: Családfa a nemes kiséri Péter családról
4. Bibó István és Talányi Vilma gyermekei: 2. Bibó Vilma (1878- 1883) 8. Péter Zsuzsanna és Bibó Károly gyermekei: 5. Bibó Dénes (1835. szeptember 30. - 1909. január 22.). Keresztszülők Baur Mihály és Fridrich Borbála. Gimnáziumi tanulmányait részint Halason, részint Pesten végezte. Majd beiratkozott a pesti mérnöki intézetbe, mely éppen ebben az időben, 1856-ban emelkedett műegyetemi rangra. Később otthagyta Pestet, s haza ment Halasra gazdálkodni. Ezen a pályán találta meg igazi hivatottságát. 1864-ben hg. Batthyány-Strattmann Fülöp belfürgedi (Tolna vm), majd felsőnyéki (Tolna vm) uradalmában lett tiszt, ahol megtanulta a gazdasági nagyüzemek minden csínját-bínját. Kellő gyakorlati ismeretek birtokában aztán önállósította magát, s 1871-ben bérbe vette gr. Draskovich Józsefnek Veszprém vm-i Szúnyog-pusztáját, melyet haláláig bírt. Ehhez járult még Kenyérmező-puszta, s 1898 óta gr. Festetich Andortól bérbevett Felsőbogárd, mind Veszprém vm- ben. Bérleményei szakavatott kezében hatalmasan fellendültek, s maga és családja részére anyagi jólétet biztosított. Mint láttuk, magához váltotta Halason testvéreinek örökrészét is Fehértó- pusztán, megvette húga Szász Károlyné Bibó Antónia családi házát. Feleségének, kiséri Péter Zsófiának anyai örökrészét a Halas melletti Harka-pusztán újabb szerzeményekkel gyarapítván ott 897 kát. holdnyi gyönyörűen berendezett gazdaságot létesített hétszobás kastéllyal, hova a fiatalon megházasodott Dezső fiát ültette be. Maga továbbra is Szúnyogon tartotta lakását. Felsőbogárdon, noha csak bérlője volt - később került Géza fia kezére örökáron - hatszobás pompás kastélyt emelt. Felesége Péter Zsófia (1847. december 30. - 1921. február 6.), Péter István és Zseni Eszter leánya. Esküvő 1865. október 26. Elsőfokú unokatestvérek. Péter Zsófia már ötnegyed éves korában árván maradván, édesanyja Zseni Eszter 1850-ben újból férjhez ment Szabó Menyhért pesti váltótörvényszéki jegyzőhöz, ki később u.ott kir. táblai bíró lett: lakását Pestre tette át, s 1850-ben összeíratta leánykája apai örökségét, mely állt Halason a régi családi kúriából a Főutcában, 1212 négyszögöles telken - ezt később Zsófia nagybátyja Péter Imre főmérnök vette meg - továbbá tanyai épületekkel ellátott felsőnyomási birtok 28 kát. hold 1268 négyszögöl, alsónyomási föld 17 kát. hold 424 négyszögöl Tajó-pusztai földbirtok 39 kát. hold 1298 négyszögöl, s néhai nagyanyja Kenessey Zsófia után örökölt Veszprém vm-i szilasi és bogárdi részbirtok 62 kát. hold 893 négyszögöl: összesen a háztelken kívül 148 kát. hold 683 négyszögöl. Az eladott ingóságokból és állatállományból 3229 pengő forint folyt be. A hagyaték 1850-ben 781 p. forint 48 krt. jövedelmezett. Ezenfelül volt az el nem adott házifelszerelés. Az árva vagyonát egészen férjhez meneteléig Deák Péter ügyvéd és Péter Imre főmérnök évről-évre ellenőrizte. Péter Zsófia anyai hagyatékába esett a Harka pusztai részbirtok. Bibó Dénes a ref. egyházmegye tanácsbírája, vm. törv. hat. biz. tag, a vm-i Egylet alelnöke. Jóhumorú, jótékony, úri gondolkozású ember. Kitűnő gazda, kinek keze alatt a családi vagyon egyre gyarapodott. Hagyatéka halálakor (mely Szúnyog-pusztán következett be) a leltár szerint - tehát minimálisan becsülve -, megütötte az 1.400.000 arany koronát. Előbb Halason temették el, majd 1924-ben Felsőbogárdon az újonnan épített 12 fülkés családi kriptába szállították hamvait. Felesége Péter Zsófia Szúnyog-pusztán halt meg, kit ideiglenesen Veszprémben Cseresznyés József kriptájában helyezték el, majd 1924-ben őt is Bogárdra szállították, korán elhunyt Dénes fiának a felsőnyéki temetőből exhumált hamvaival együtt. Fiai eladták Harka-pusztát Kovács Mihálynak 760.000 aranykoronáért. Viszont Géza, Dezső testvérének támogatásával megvette gr. Festetich Andornak Dég község határában fekvő Felsőbogárd pusztáját 1918-ban. Gyermekeik: 1. Bibó Károly (Fürgéd /Tolna vm./, 1866. december 13. - Veszprém, 1927. január 1., szívbaj). Egyetemi tanulmányainak elvégzése, s az államtudományi doktorátus megszerzése után fiatalon Veszprém vm. szolgálatába lépett. Ott fokonként emelkedve, 1917-ben a vármegye alispánjává választatott, amely méltóságot 1926-ig viselte. Volt ref. egyházmegyei tanácsbíró, törv.biz. tag, a 167
