Szakál Aurél (szerk.): Péter család - Thorma János Múzeum könyvei 5. (Kiskunhalas, 2000)
Ferró Róza: Családfa a nemes kiséri Péter családról
3. Gyenizse Irén és dr. Molnár Kálmán gyermekei: 2. Molnár Mihály (? - ?), mérnök. 60. kép. Felesége Pallagi Edit (? - ?) Gyermekeik: 1. Molnár Zsuzsanna (? - ?). Férje Markó József (? - ?) 2. Molnár Tamás (? - ?) 3. Gyenizse Antal és Varga (Baky) Etelka gyermekei: 4. Gyenizse Katalin (1903. február 16. - ?) 51. kép. Keresztszülők Sándor Imre ügyvéd és Huszka Anna. Férje Berki Andor (1889- 1961) 51. kép Gyermekük: I. Berki Viola (1932. május 5. - ), festőművész. 51. kép. Önéletrajzi kivonat 1997-ben megjelent könyvéből: „Kiskunhalason születtem. Családunk mind apai részről, mind anyai részről ősi halasi családnak számított. Szívesen dicsekedtek kiskun mivoltukkal, noha mind a Berki, mind a Gyenizse ősök a török kiűzése után Baranyából települtek be. Már kezdettől fogva Halas város tisztikarában különféle tisztségeket töltöttek be. Tanult emberek voltak, főként jogászok, de diplomájuk mellett jelentős földbirtokkal is rendelkeztek. A református egyház életében is jelentős pozíciókat vállaltak. Berki nagyanyám, leánynevén Bulcsú Etelka, Bulcsú Károly költő lánya volt. Bulcsú Károlyné Thorma Katalin volt Thorma Bélának a festő Thorma János édesapjának testvére. Egy későbbi nevezetes személy, akiről apámtól sokat hallottam, Thorma János festőművész volt. — Csak élete végén nősült, elvette a szintén halasi és rokon Kiss Margitot, aki művészi tanulmányok folytatására ment Nagybányára. Apám, mint egy kötönypusztai birtok várományosa, a gazdálkodásra volt predesztinálva. Keszthelyen végezte el a Gazdasági Akadémiát, a borászatszőlészetet is kitanulta. Az öröklött kötönypusztai 165 kat.hold Halastól 12 km-nyire volt. A rendszerint október végéig tartó szüretek miatt a tanyai iskolában kezdtem a tanévet. (Már az ottani tanító dicsérte a szép rajzait.) Én a Kossuth u. 13-ban a Berki házban születtem, a szüleim nem sokkal születésem után a Kossuth u. 1-ben béreltek lakást. Elemi iskolába a hozzánk közel lévő, szép piros téglával borított kéttornyú Központi Iskolába jártam. Apámat, aki koránál fogva nem volt hadra fogható, mint tartalékos tisztet egy hónapra behívták a trénhez Kunszentmiklósra. Itt kötött barátságot Pándy Lajos festőművésszel, aki szintén ott katonáskodott. Középiskolai tanulmányaimat a halasi református leánypolgáriban kezdtem. Szigorú iskola volt, jó tanárokkal.” Az ostromot nagynénjénél Bauer Rudolfné Berki Jolánnál (Budapest, Kinizsi u.) 31-be vészelték át. Majd hazatértek Halasra, ahol a Gyenizse nagymama Kárpát utcai házában laktak. „Minden otthoni holminkat széthordták. A hajdani városi lakásunkba sem mehettünk, az már másé volt. Jött a földosztás, apám földjét elvették. Elhelyezkedni hivatalos állásba osztályidegennek nem lehetett. A Makón lakó dr. Molnár Kálmánék (aki anyám sógora volt), sóstói szőlejét kezeltük. Egy hold volt ez, a rajta lévő kis nyaralóban önkényes beköltözővel. Apám amég bírt, rengeteget dolgozott itt, igen lelkiismeretesen akarta ápolni a már kiöregedett szőlőt. Apám nem sokáig bírta a nehéz munkákat, mert parkinson betegsége egyre jobban elhatalmasodott rajta. A végén teljes munkaképtelen lett. Közben átköltöztünk a Berki-házba a Kossuth u. 13-ba. Berki nagymama ott magatehetetlen volt, mi a konyhába húztuk meg magunkat. A ház tele volt lakókkal. A polgári iskolát befejeztem, akkoriban államosították. Szüleim bármilyen nyomorban voltak, azt akarták, hogy művésznek tanuljak. Baráti körünkhöz tartozott Schiffertné, Aliz néni, aki az édesanyja volt Szomjas-Schiffert György 51. kép. Bauer Rudolfné Berki Jolán, Berki Andor, Gyenizse Katalin, Berki Viola. Kb 1950 150
