Szakál Aurél (szerk.): Péter család - Thorma János Múzeum könyvei 5. (Kiskunhalas, 2000)
Ö. Kovács József–Szakál Aurél: Bevezető a Péter család könyvéhez
életének mérlegét megvonva, azt inkább szerencsésnek tartotta. Mindamellett számos helyen találhatunk utalásokat a családon belüli konfliktusokra is. Finoman, tárgyilagosan utal például arra, hogy bátyjának az ő örökségi részével is voltak tervei. Az írással az volt a célja, hogy utódai ismerjék meg a család történetét, okuljanak a jó példán és óvják a vagyont és a hímevet. Nyilvánvalóan ez a cél is megkötötte a kezét abban, hogy indulatokkal terhelje meg írásművét, s talán temperamentuma is meggátolta ebben, hiszen testvérével szemben, akit hirtelen haragúnak tartott, ő inkább konfliktuskerülő lehetett. A mértéktartásra törekvő szándék mellett is, akarva-akaratlanul megláthatóak azok az általában elfogadott normák, amelyek - persze nem csupán erre a korszakra - jellemzőeknek tekinthetők. Fiainak házasságát nagyon jelentős stratégiai kérdésnek tartotta, az a valóban normálisnak elfogadott felnőtt élet elkezdéséhez a hivatal mellett nagyon fontos kritériuma. Ezért is nagyon fájlalja Ferenc fiának meghiúsult házasságát, mondván „a nélkül ő egy átallyában nem fog boldogulni, nem lévén nékie takarítója...” Egyúttal ebben a mondatban is ráismerhetünk a tipikus női szerepvállalási lehetőségekre. A házasságot ugyanakkor a vagyon jobb kezelésének érdekében is szükségesnek tartották: a hozomány is elősegitette a társasági élet, a kapcsolatépítés minél nagyobb sikerét. Erre példa lehet az is, ahogyan végül Sigmond fiuknak feleségével együtt megbocsátottak, s elküldték menyüknek a jegyajándékot, amit aztán részletesen is leírt. A társadalmi elismertség, a presztízs tehát igen nagy szerepet játszott. Érdekesek az emberekről szóló jellemzései is: a külső jegyek - bőrszín, termet - után részletezi a belsőket, az észbeli képességeket. Családja férfijairól általában úgy vélekedik, hogy azok hirtelen haragúak. Majd ismét a női szerepideálra is ráismerhetünk, hiszen gyakran utal a jó „gazdaasszonyok” feladataira. Péter Ferenc írása, mint a visszaemlékezések általában, akkor mondanak az olvasónak valamit, ha megfelelő módon kezeljük a szöveget. Persze önmagában, egyfajta esemény- és kortörténeti töredékként is megállja a helyét, azaz gazdag információkat közöl, ha csupán egy ember elbeszéléseként olvassuk. Több ismeretünk lehet a jászkunsági nemesei családok egyéni és kollektív életpályáiról, a korabeli lehetőségekről és képességekről, magatartásformákról, rögzült mentalitásbeli jegyekről. Saját magukról alkotott véleményükön túl adalékokat találhatunk arra is, hogyan vélekedtek környezetükről, a társadalom különböző helyzetű tagjairól. Mindezek persze csak akkor válnak láthatóvá, ha magunk is kérdéseket teszünk föl, s ennek megfelelően figyelünk a szóhasználatra és mondatfüzésre. Érdemes tehát egy kicsit a képzeletünkre is bízni magunkat, hogy minél életszerűbben lássuk a korabeli állapotokat. Bármiféle ítéletet mondani a műben szereplő emberekről, családi, társadalmi, vallási és politikai jelenségekről igen nehéz, és nem is érdemes erre mindenáron törekedni. Sokkal inkább érdemes arra figyelni, hogyan élhettek akkor a történelem itt bemutatott szereplői, és Péter Ferenc mindezt hogyan élte meg. Az egészről, az intézményesült rendi világról tehát lehet egy érvekkel igazolt ítéletünk, az egyes emberek valódi helyzetét azonban csak halványan láthatjuk. A Péter család történetében a 19-20. század az elszegényedés időszaka a megelőző korszakhoz képest. Ez leginkább a magas gyerekszám és a birtokaprózódás következménye. A család tagjainak foglalkozását vizsgálva a birtokos, értelmiségi életpályák mellett egyre gyakrabban találkozni földművesekkel, iparosokkal. A 20. század elején Vargha Zoltán (a Péter család egyik leszármazottja) foglalkozott a család történetének megírásával, a Péter Ferenc féle családkönyvről jelent meg munkája. (Vargha Zoltán 1912) Ezenkívül az apai (Vargha), az anyai (Szász), és más rokon családok (Bibó, Kármán, Péter, Tegzes) történetét publikálta. (Vargha Zoltán 1912; 1913; 1914; 1940; 1941; 1943). A családtörténetek a Péter család rokonsági rendszerének jelentős részét térképezik fel. Mára ezek a munkák kicsit elfelejtődtek, ill. eléggé nehezen hozzáférhetőek. Ezért volt fontos hosszú idézésük a most megjelenő családfa leíró részében. Ferró Róza nyugdíjas kiskunhalasi főkönyvelő készítette el a Péter család teljességre törekvő családfáját. Ferró Rózának már megjelent az apai (Feró) és az anyai (Nagy Mézes) család bemutatását szolgáló családtörténeti munkája. (Ferró Róza 1994; 1995) így tudta több évig tartó kitartó és szorgalmas munkával elvégezni a Péter családfa összeállítását. Ferró Róza a családfa kinyomozása 8
