Szakál Aurél (szerk.): Péter család - Thorma János Múzeum könyvei 5. (Kiskunhalas, 2000)

Ferró Róza: Családfa a nemes kiséri Péter családról

A Zsoldos családról, Nagy Iván: Magyarország családai czimerekkel és nemzedékrendi Táblákkal. (Pest, 1860.) alapján: Zsoldos család, dunántúli, szentgyörgyvölgyi nemes család. Családnevük Szoldos, soldos majd Zsoldos alakban is íratott. III. Ferdinánd király 1638. mart. 1-én Pozsonyban kelt armálislevelében Szoldos Mártont nejével Sárkeözy Annával és fiaival Bálint és Jánossal és ezek örököseivel megnemesité, és következő czimerrel ajándékozta meg: (Címer 20. melléklet) Nevezett szerző alapján a Zsoldos családfa a következőleg sarjadzott le:

Zsoldos Márton 1638

(Sárkeözy Anna)

Bálint

János

1638

1638

Boldizsár György

lak. Pápán

..""..............................

János György

Márton

György

köveskáli majd

1765

pápai pap

1. halasi Péter Judit

2. Naszályi Mária

Zsoldos János előbb köveskáli utóbb pápai ref. prédikátor, s a dunántúli ref. superintendentia generalis nótáriusa volt. Pápán a templom elvétetvén a reformátusoktól, a buzgó lelkész az irgalmas barátok klastroma melletti ház udvarán lévő pajtájában egy fatörzsről hirdette Isten igéjét; s ekkor áthülvén, „megholt nagy pénteken a Krisztus szolgája” - mint búcsúztatójában mondaték.

Gyermekeik:

1. Zsoldos János (Köves-Kál, 1767. május 1. - Pápa, 1832. május 12.) orvos, Veszprém vm. főorvosa. Több munkát írt (Diatetica; Asszony-Orvos; Constituta in Re Sanitatis sat.) De a mi nevét halhatatlanságra érdemesité, a China-héjnak a Szömörcze-fában (Cortex Rhus Cotiti) tökéletes surrogatumának feltatálásában áll. Ezért a Monarchiában kitűzött császári királyi dijt (száz aranyban) el is nyerte. A francia háborúban (1809) kitüntetett ügyességéért a sebesültek körül Narbonne és Marmont francia tábornonoktól dicsérő hálairatot, I. Ferenc ő felségétől polgári nagy aranyérdempénzt nyert jutalomul. Felesége Eőry Terézia (? - ?)

Gyermekeik:

1. Zsoldos Ignác (Pápa, 1803. július 24. - ?). 1826-ban Veszprém vármegye al, - utóbb főszolgabíró, végre főjegyző volt 1843-ig, mint illyen irta „A Szolgabírói Hivatal” című 200 darab arany, akadémiai díjat nyert és 3 kiadásban megjelent kitűnő munkáját. 1843-ban országgyűlési követté választatott. 1846-ban a m. kir. váltófeltörvényszék ülnökévé, 1848-ban pedig Deák igazságügy minister fölterjesztésére ugyanott alelnökké neveztetett. 1850-ben a bécsi legfőbb törvényszék magyar osztályánál előadó udv. Tanácsossá; 1861-ben jan. 20-tól a visszaállított hétszemélyes táblabírája. Az akadémiának 1837-től levelező, 1838-tól rendes tagja.

99