Szűcs Károly: Szebényi Imre szobrászművész 1923-1983 - Thorma János Múzeum Könyvei 4. (Kiskunhalas, 2000)
Jegyzetek
20 „ 1961 -es kiállítás a Fényes Adolf Teremben. Ön segített a kiállítás létrejöttében? Nagyon valószínű. Igen. Ekkor már elkészültek nagyobb munkái. Pl. a Royal Szálló üvegkupolájának fémbetétei, vagy pl. a „Vízi élet” a TIT Múzeum utcai épületében. Vagy a Nagy Lajos király úti általános iskola kalapált vörösréz díszajtaja. „Olvasók” volt a címe. Kecskeméten a Kodály Intézetnek csinált oszlopra rászcrelhctő vörösréz domborítást. Kettő vagy négy oldalon.” Szebényi Imréné visszaemlékezése, TJM 18.496. 21 Megyeri Barba szobrászművész katalógus szövege: „Szebényi Imre 1923-ban született az Alföldön, Békés megyében. Iskoláit az ország különböző részében végzi, Kiskunhalason érettségizik 1941-ben. Ekkor még nem tudja, hogy az irodalom, vagy a képzőművészet a végső cél. Mint diák, az irodalommal foglalkozik többet. Szerkeszti a gimnázium irodalmi lapját. A bölcsészet után a joggal is megpróbákozik. 1943-ban találkozik Med- gyessy Ferenccel, és ez döntő hatással van művészi szemlélete kialakulására. Medgyessy műtermében lakik, közvetlenül érzi a nagy mester egyéniségét, látja munkásságát. Megszereti a követ. A felszabadulás után ötvös- restaurátor a Magyar Nemzeti Múzeumban. Itt áttanulmányozza a régi magyar ötvösművészetet, megbarátkozik a fém technikájával és a művesség fogalmával. 1951-ben, amikor beiratkozik a Képzőművészeti Főiskolára, már tisztában van céljaival és tanulni valóival. Ettől az időtől kezdve állandó kiállító. 1954-től három éven át, a Szentendrei szigeten, Kisorosziban lakik. Kisplasztikái munkái nagyrészt ottani élményei alapján készültek. Munkáiban ötvöződik a természet szeretete és a különböző anyagok természetének ismerete. Művészete az állami megbízatásokon keresztül monumentális feladatokra is kiterjed. A korszerű, monumentális feladatok megkövetelik a szerkesztést és az anyag ismeretét. Szebényi Imre a legutolsó munkáiban ezeknek az életszerűségig arányos szintézisét láthatjuk.” 22 Szebényi minden korszakában készített érmeket, különösen sokat az első évtizedben. Munkásságának jelentős részét az éremmüvészet alkotja, de a Magyar Nemzeti Galéria éremtárában nincs egyetlen alkotása sem, szemben a British Múzeummal, ahol két érme is található az 1968-as Ecce imago sorozatból. 23 Láncz Sándor: Szebényi Imre kiállítása. Élet és Irodalom, 1961. április 14. 10. 24 „Szebényi leplezetlenül első mesterének, Medgyessy művészetének tanulságaira támaszkodik, ezt igyekszik finom egyéni átérzéssel tovább fejleszteni. Mellettük látjuk a - kisebb-nagyobb méretű - sárgarézbe kalapált domborműveket, pályázati terveket, amelyeket a művész - rendeltetésüknek megfelelően -, nem egyszer merész dekoratív stilizálással old meg. Igen érdekesek például a Royal Szálló díszítésére szánt Zodiákus állatfigurái. (Bika, Oroszlán.) E kettős irányú stiláris összeütközéseit azonban Szebényi még nem tudta a művészi egyéniség szintézisével megnyugtató módon feloldani. De kiváló plasztikai érzéke, anyagismerete - amely mindkét fajta munkájában, s az ezeket szervesen kiegészítő érme - ésötövöstevékenységben is megmutatkozik- előbb-utóbb bizonnyal megteremti a fiatal művész munkásságáan is kívánatos harmniát.” Péter Imre: Jegyzetek kiállításokról. Népszabadság 1961. ápr. 1. 8. 25 D. Fehér Zsuzsa: A X. Magyar Képzőművészeti Kiállítás. Művészet, 1965. nov. 32. 26 „A X.Magyar Képzőűvészeti Kiállításon ..., (ahol egyesek Pátzayt idéző, Pátzayt tagadó expresszív-lírai aktokat állítanak ki) Varga Imre már híveit és ellenfeleit toborzó Prométeusszal jelentkezett. A Prométeusz botránykő lett, és látszólag anyaga, technológiája miatt lett azzá: a krámacélt és a hegesztést támadta minden ellenfele, a krómacélt és hegesztést védte minden híve, éppen öt esztendőn át, mert az utolsó védelem pontosan 1970-ben íródott le a Prométheusz ügyében. Tulajdonképpen érthetetlen felháborodás, hiszen a Prométheusz előtt is, körül is jónehány hegesztett lemezszobor volt az új magyar plasztikában. Scgcsdi György már 1960-ban elkészítette sikeres Castro- portréját, majd 1962-ben kitűnő Daidaloszát ugyanezzel a technikával, a X. nemzeti tárlaton meg Vargán kívül éppen nyolc szobrász jelentkezett hegesztett fémlemez kompozícióval. Nyilvánvaló tehát, hogy nem csak a krómacél ban és nam csupán a hegesztésben kell keresnünk a vihar okát.” Rózsa Gyula: A Munkácsy-díj nemzedéke. Varga Imre. Új írás 1972/2. 112. 27 A kiállítás fotó dokumentációja a Thorma János Múzeum Adattárában található az F 9023-F 9042, F 9049-F 9057 számok alatt. 28 Bodnár Éva : Diószegi Balázs és Szebényi Imre kiállítása Kiskunhalason. Művészet 1967. nov. 45. 29 „Mint művész 1951-óta álandó kiállítója vagyok minden itthoni, és sok külföldi kiállításnak. Itthon Budapesten, Miskolcon, Pécsen, Mohácson, Kiskunhalason stb. szerepelnek munkáim. Külföldön pedig: Párizs,Berlin, Bécs, Moszkva, Prága, Brüsszel, Szófia, Bukarest, Vietnam, Egyiptom a nevezetesebb kiállító helyeim. 1965-ben az Országos X. Nemzetközi Kiállításon való jó szereplésem jutalmaként delegáltak Bulgáriába. Ott a Bulgár Ikon- festést és építészetet tanulmányoztam. 1966-ban nyugati tanulmányutat tettem. Ausztria művészeti életét és főként a német gótikát tanulmányoztam Bambcrgben, Nürnbergbcn, Würzburgban, Rothcnburgban. 1967-ben egy kiálítás- ra hívta meg szobraimat Nürnberg. Itthon ezt hivatalosan engedélyezték is már. A kiállítás ez év augusztusában lesz 19
