Szakál Aurél (szerk.): Halasi Múzeum - Thorma János Múzeum könyvei 3. (Kiskunhalas, 1999)
Néprajz - Szabadi Pál: Tázlári határjelek
HALASI MÚZEUM. Emlékkönyv a Thorma János Múzeum 125. évfordulójára 235 * Tázlári határjelek Szabadi Pál A határjelek megfogalmazását Tárkány Szűcs Ernő adja a Magyar Néprajzi Lexikonban.1 A határjel a község határát lezáró vonalon levő, vagy oda helyezett természetes, vagy mesterséges eredetű jel, amellyel a községhez tartozó földek, erdők, vizek más községektől való elválasztása érdekében, a felszínen láthatóan megjelölték, körülhatárolták a község jogi területét. E területre terjedt ki a községi szervek hatásköre illetve ez biztosította rendszerint a községben lakók megélhetését is. Természetes határjelek: folyó vagy állóvíz, árkok, rókalyukak, erdők, jellegzetes fák, stb. Mesterséges határjelek: fal, gödör, kút, kő, karó, földhányás, stb. Nagy Szeder István 1936-ban megjelent munkájában ír Tázlár első ismert határle- írásáról.1 2 1696. május 23-án egy per kapcsán Sőtér Ferenc jászkun alkapitány tanúk és esküdtek kihallgatásával állapította meg Tázlái határát, amikor még elhagyott településként szerepel. Sokat pereskedtek Tázlár legelőiért, ezért fontos volt a határ megjelölés. Ekkor még határkő nem volt, természetes határjeleket használtak. Hat ponton határozták meg Tázlár határvonalát: 1. Kötöny felől nagy Homok hasítja két felé a tázlári és kötönyi határt 2. Keletre a bugaci-tázlári határ a fekete homok hasítja két felé 3. Nagy-Bócsa felől északra a Kőkápolna vagy Kőpince Tázlár határa 4. Vadkert és Bocsa felől a tázlári határt a szakadt homok hasítja ketté 5. Nyugatra a Szőlős-hegy a Vadkert-Tázlár határa 6. Pirtó felől a Boglya homok Tázlár határa A határkövek elhelyezésének időpontjára okiratokban nem találtam utalást. Feltehetően a 18. században kerültek kihelyezésre ahol a mai napig őrzik Tázlár határpontjait. Tázlár határvonalát körbejárva határpontjai közül 8 több évszázados eredeti határkővel jelzett. Ezen kívül 4 helyen birtokhatárok helyét jelölő határkövek is vannak. A birtokhatárkövek mérete és anyaga közel azonos, a rajtuk levő betűjelzés különbözteti meg ezeket a település határköveitől. Tázlár határkövei 30x30 cm-es alapterületű 2 m magas homokkő oszlopok, tetején félgömb alakú lekerekítéssel. Elhelyezésükkor 50 cm-re voltak a földbe ásva, a föld felszíne felett 150 cm látható. A „W.F.” jelzésű határkövek a település határát, köz- igazgatási határpontot jelölnek. A 8 határkő közül, 5-nél még jól kivehetőek a betűjelzések. A 17. század végétől Tázlár a Wattay család és leszármazottainak birtoka. Más „W”-vel kezdődő birtokos nem volt Tázláron. így hát bizonyosra vehető, hogy a „W.F.” a Wattay família elnevezés rövidítése. 1 Tárkány Szűcs Ernő: Határjel. Magyar Néprajzi Lexikon 2. Bp., 1979. 488-489. 2 Nagy Szeder István: Kiskun-Halas Város története I. Oklevéltár 136. tétel. Kiskunhalas, 1936. 95-96.; Szabadi Pál: Tázlár krónikája. Tázlár, 1997. 41-42.
