Szakál Aurél (szerk.): Halasi Múzeum - Thorma János Múzeum könyvei 3. (Kiskunhalas, 1999)
Régészet - Gallina Zsolt: A kiskunsági Ördög-árok
70 Gallina Zsolt 2. Örkényi Ferenczy István térképe. 1834. {PEST/ PILIS / és / SOLT/ törv: egyesült Vármegyék'/és a / KIS KUNSÁG / Föld Képe) Kiadó: Örkényi Ferenczy József Kohlmann L. metszete nyomán. Buda 1834. célra épült, a nagyobbik a római határt garantálta, és összefüggésben a hosszanti sáncokkal, Nagy Constantinus idején épültek (ROHONYI 1885. 3-14.). Dudás Gyula szerint e sáncok római kereskedelmi útvonalakkal is kapcsolatba állhatták. Történelmi forrásokat idézve megállapítja, hogy Ammianus Marcellinus és Dio Cassius szerint e területet a rómaiak többször is átlépték, mikor harcban álltak a szarmatákkal. Az Itinerarium Antonini arról tudósít, hogy a Duna bal partján határvédő és kiindulási állomásul szolgáló ellenerődök álltak (DUDÁS 1888. 10-11.). A Nagysánc mentén nagy számú római érem került napvilágra. A Bácskából viszonylag nagy számú római tárgy (például a szabadkai római sírkő, bácsi római téglák stb.) ismeretes (DUDÁS 1885. 6- 8.). A problematikus sáncok Soproni Sándor szerint nem tartoznak az alföldi hosszanti sáncok rendszerébe. A bácskai „Nagysánc” egy dunántúli sáncrendszerrel lehetett kapcsolatban, hiszen Apatinnál éri el a Dunát és utána a Dunántúlon folytatódik (SOPRONI 1969. 43.). Ez úgy tűnik ellene mond római kori keltezésüknek. Semmilyen történelmi adat nem támasztaná alá azt, hogy a rómaiak olyan sáncárkot emeltek volna a Dél-Alföldön, ami a Pannonia tartományban folytatódott. Ismeretes egy belső sáncrendszer a Tiszántúlon, mely Szelevénytől, a Tisza és a Körös egybefolyásától indul ki, és a Körös északi partján egészen Szeghalomig követhető nyomon. Az Ördög-árokként nevezett földmű már Bedekovich Lőrinc (1802) és Örkényi Ferenczy István (1834) térképein is feltűnt (1-2. térkép). Ráadásul ez utóbbin
