Szakál Aurél (szerk.): Halasi Múzeum - Thorma János Múzeum könyvei 3. (Kiskunhalas, 1999)
Régészet - Gallina Zsolt: A kiskunsági Ördög-árok
68 Gallina Zsolt 10*A. i ^iat+м, db ‘tArmf^J -Л’ gff HSnM 4fr *Ф j I. JAZIGIA. jlLCOIAXIA MAJOK. illí.CVMANIA MINOR. ЧПгМ s*' F*\Avir tt W 'V*'*’ * tM , JlIir.lfíf/iA'SfS К H,lnVi‘! икдшг' ** * &K«J»cm > tJMf» $ 2W«/t lfcS*«Of<«/ **■ SÍ *»«w ~YY »z rivt, Sf 'JcS /4 *• JH? J Ф?* ,v~s. f СОМГТЛГС8 . £?" R BACSrJBXSIS f Л&ШлЫ» p<r tatto Otjfi Vt*nncn*& /•< £ \3k*rWyfc ? A-i^ fyrr<r ,{sr//rrftA'< >'Brf/M<nnWt tfsomedv&b 1. Bedekovich Lőrinc térképe. 1802. (aCVrata DeLIneatlo Iaslglae, et VtrIVsqVe CVManlae. Opera Laurentii Bedekovich Geometraes). Kiadó: Karacs Ferenc Pest, 1802. In.: Horváth Péter: Értekezés a Kunoknak, és Jászoknak eredetükről, azoknak régi és mostani állapotokról. Pest, 1823. Hasonmás kiadás. A Jászságért Alapítvány. Bp., 1994. különíthető el. Az egyes szakaszok egymástól 2-15 km-re helyezkedtek el. A sáncrendszer hossza mintegy 1500 km volt és kb. 60000 km2-nyi területet ölelt körül a Dunával bezárólag. A védmű mindenhol hasonló módon készült: egy árkot ástak ki és egy sáncot emeltek, ahol az utóbbi az Alföld belseje felé esett. Az egyes vonalak folyamatosan haladtak, vízfolyásokat, dombokat, völgyeket kereszteztek. A kisebb tavakat és mocsarakat általában igyekeztek elkerülni (BALÁS 1961. 310., SOPRONI 1969. 43., PATAY 1969/b. 410.). A sáncrendszer komplex kutatása az 1960-as években indult el. A sáncárok terep- bejárását 1962-68 között Patay Pál irányításával Garam Éva és Soproni Sándor végezték.1 Az átvágásokkal sikerült tisztázni, hogy az árkot 2-4 m mélyre, 5-9 m szélesre 1 1 Terepkutatásaik beszámolói: PATAY 1966, PATAY 1969/a. 105-112., GARAM 1969. 113-116., SOPRONI 1969. 117-134.
