Szakál Aurél (szerk.): Halasi Múzeum - Thorma János Múzeum könyvei 3. (Kiskunhalas, 1999)
Művészet - Koszta Sándor: Vasarely Kecelen
Vasarely Kecelen 487 Kecel, 1984 október hó 15-én Igen Tisztelt és Nagyrabecsült mester! Közel két éve, hogy Kecel lakosságának adományozta fali integrációját, s ma a község lakosságának és vezetőinek nagy örömére, a „MŰ" elkészült. Nevelési Központunk dísze. Jó arányaival és színhatásával, egyenes s mégis élő vonalaival, harmonikusan jól illeszkedik főterünk hangulatába. A felkelő nap sugaraiban és az esti díszkivilágításfényeiben, megállásra és gyönyörködtetésre késztet. Nemcsak a hozzá értőknek, de a nagyközönségnek is tetszik. Úgy tűnik, a „Színes városban" elvetett mag, termékeny talajra hullott. Csodálatos adományát ezúton is köszönjük. Ma még szinte beláthatatlan folyamatot indított meg ez a műalkotás, a közösségi tudat fejlesztésében és a helyiség szépítésében, ... gondot okoz az alkotás jelölése s ezt magunk nem tudjuk megoldani, kérjük szíves tanácsait. Arra gondoltunk, hogy jobbra lent márványtáblán vagy bronz táblán az ismert, kézzel írt szignójával jelölnénk, ... továbbá kérjük, hogy a Műnek szíveskedjen nevet adni (Gondolunk analóg a Riu-Kiu, Kron, Tridim, stb. ... elnevezésekre) 1985 februárjában megjött Vasarely válasza; „Bocsánatot kérek, hogy levelükre csak nagy késéssel válaszolok,... Gratulálok ahhoz a nagy munkához, amit a Nevelési Központ és környezete körül csináltak. Köszönettel megkaptam a foto-dokumenteseket. A jövő évben, az Aix en Provencei Alapítványban ki lesznek állítva. Mellékelek egy skiccet, természetes nagyságban. Lehet bronz táblában reprodukálni, de szintén egy pirogránit lapon, amelyet ráerősítenek alul a műre. A döntést Önökre bízom. A név kissé különös (Kecel neve megfordítva: LECEK) de, szerintem szellemes. Ha akarják, ráírhatják a dátumot is. Őszinte tisztelettel. V. Vasarely" 1985 májusában a küldött grafika alapján, többszörös nagyságban, elkészítettük a bronztáblát és a mü jobb alsó részén helyeztük el. Ettől az időponttól kezdve a keceli Nevelési Központ falán lévő Vasarely művet egyértelműen „LECEK”nek nevezzük (a korábbi fali kép, integráció, programáció, murális alkotás, stb.). A Lecek méltatásáról: ,A múlt építészeti stílusainak ornamentikája állandó ismétlésről tanúskodik; korunk építészetének díszítőművészete - s itt elsősorban Vasarely művészetét említem -, ismétlődik ugyan, de a mértani elemek, a különböző típusú formák, színek és struktúrák keverednek, társulnak egymással egyazon kompozíción belül is. Ez által egyedi alkotásokká válnak, melyek a helyet, az épület adottságait, a napjainkban, oly széles skálát mutató anyagokat messzemenően figyelembe véve az épület szerkezetével organikus egységet képeznek." A művészetnek közkinccsé kell válnia, — mondja Vasarely. A városnyi méretben megvalósított esztétika híve, mely a tömegekhez, mindenkihez szól. Racionális szépséget sugárzó murális alkotásai, számos világváros reprezentatív épületét díszítik, de bőkezűen ajándékoz tervezéseiből oly kis településeknek is, mint egy községnek Kecelnek, ahol egy nevelési központ falát díszíti, ezzel igazolva szavait; „Közösségi művészetről álmodom,”3 3 Sikota Győző: Vasarely. Officina Kiadó. Bp., 1990
